augusztus 6th, 2010 | 
szerzõ: Függések és megszabadulások
Kár lenne tagadni, hogy vannak vágyaink. Léteznek olyan iskolák, tanítások, amelyek határozottan károsnak és bűnösnek tartják az emberi vágyakat, ezért inkább nem is vesznek tudomást róluk, teljesen figyelmen kívül hagyva őket vagy elnyomják azokat. Kénytelenek, hiszen érzik a jelenlétüket, s azt az erőteljes energiát, amit ezek a vágyak megtestesítenek/megtestesíthetnek. Akár elfogadjuk, akár nem, a vágyaink ettől még léteznek, megszületnek bennünk, s egyedül tőlünk függ, hogy mihez kezdünk velük.
A vágyak nagyon erősen meghatározóak lehetnek, amennyiben hagyjuk, hogy ők irányítsanak. Életünk során rengetegféle vágy születik meg bennünk, amely vágyak közül vannak olyanok is, amik megvalósítása, elérése tényleg rendkívül fontos lehet számunkra a fejlődésünk és az előrehaladásunk szempontjából, de vannak olyanok is, amelyek eltérítenek, elterelik a figyelmünket a valóban fontos, érdemleges dolgokról. A gondolataink minősége és irányultsága sokat jelent abból a szempontból, hogy minek engedünk teret önnön magunkban. Jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a gondolati energia erőteljes teremtőerővel bír, s ha egy megszületett gondolatnak újra és újra energiát adunk, dédelgetjük, tápláljuk, gondozzuk, akkor nagyon erőteljessé tud válni, s idővel, néha nem is kell olyan sokat várni erre, megvalósul, manifesztálódik a fizikai világban.
A folytatáshoz kattints ide! »
kategória: 
címke: 
Gondolatok a vízről
Sokunk örömére megjött az igazi nyár. Végre lehet nyaralni, strandolni. A nagy meleggel azonban együtt jár a megemelkedett vízivás is. Az egyik bevásárló központban előttem tolta egy férfi a bevásárlókocsit 3 karton ásványvízzel. Elmondása szerint harmadmagával három nap alatt isszák meg ezt a mennyiséget. A következő gondolatom támadt: az már jó, hogy nem csapvizet fogyaszt a család, de milyen sok plusz energia hazacipelni ezt a sok vizet, ráadásul drága és még eldobnak 18 flakont is. Mi ebből a megfontolásból vásároltuk meg két évvel ezelőtt a víztisztító berendezésünket, amely az első évben visszahozta az árát, és azóta 5 ft-ért iszunk egy liter „tiszta vizet”, nem kell cipelni, és a flakonokkal sem szemetelünk.
Miért fontos, hogy ne igyunk csapvizet!
Sok esetben az a baj, hogy nem jó vizet iszunk. Nemrég elkerült hozzánk egy mérőműszer, aminek a segítségével megmértük a csapunkból folyó víz tisztaságát és a saját víztisztítónk által megtisztított vizet. Az általunk fogyasztott tisztított vízben 29 TDS-t mutatott, míg a sima csapvízben 338-at !!! A víz 50 TDS-ig mondható tisztának. (Az eredményhez még azt is hozzá kell tennem, hogy éppen szűrő csere előtt vagyunk, mert kb. évenként esedékes. Egy évvel ezelőtt, amikor legelőször mértük a tisztított vizünket 1,5-öt mért a műszer.) Óriásiak a különbségek, és ezt sajnos a szerveztünk is tudja. Ha nem tud beépülni a víz a sejtekbe, akkor hiába iszunk, ettől még szomjazik és fárad a szervezetünk. A különböző üdítő italok, ízesített tea, kávé, ásványvíz sem ad megoldást a kérdésben, a szomjat nem oltja. Erről lejjebb bővebben olvashatsz.
Válaszd az egészséget!
Ha feltenné nekem valaki azt a kérdést, hogy: „Mit választasz? Az egészséget vagy a betegséget?” Természetesen az egészséget választanám. Ha jól sejtem nincs olyan ember a földön, aki másképp választana. Mindenki szeretne egészséges lenni, mindenki szeretné jól érezni magát a bőrében és kortól függetlenül élvezni az életet. Mégis sokan abban a hitben élnek, mert ezt látták és ezt tanulták, hogy ez csak egy bizonyos életkorig adatik meg, mert az öregedéssel együtt jár a betegség, a fájdalom, és mindenféle nyűgös dolog. Azt nevelték belénk, hogy 50 év felett már igen csak öregszik az ember, romlik a látása, fájnak az ízületei, emelkedik a vérnyomása, netán cukorbeteg is lesz – mondják, el kell fogadni, korral jár. Valójában ez nem így van. Az ember élettartamának genetikai potenciálja 120 – 140 év. Mégis sikerült odáig eljutnunk, hogy ha valaki megéli a 80. életévét az már csodának számít, hiszen az átlag életkor kb. 75 év, de van egy még meglepőbb adat is, amin érdemes elgondolkoznunk: az amerikai orvosok átlagéletkora, ami nem több mint 58 év!
Külsőségek = boldogság és nagyság (?)
Először a mesét nézd meg!
Hopszahopp – Video megnyitása!
Neked mennyire fontosak a külsőségek? A reklámok és a magazinok sokszor azt sugallják, hogy nagyon fontos az ember alakja, haja, öltözéke, nem mindegy, hogy milyen autóval jár, illetve számít mindaz, amit birtokolhat (pénzzel megvásárolhat). A világ másképp bánik azzal, aki jól néz ki, de legalábbis más szemmel néznek rá. Mi húsz évvel ezelőtt megtapasztaltuk, hogy milyen érzés az, amikor egy jól menő, gazdag környéken lévő üzletben kiveszik az árut az ember kezéből és odaállnak mellé, lesve minden mozdulatát, nem kimondva, de egyértelműen éreztetve, hogy jobb lenne, ha távozna az üzletből. A jó hír, hogy ez nem Magyarországon történt, a rossz, hogy egyáltalán megtörtént. Pedig se nem voltunk szakadtak, se nem voltunk piszkosak, csupán sportos turistaként nézelődtünk egy bevásárló utcában. Még pénzünk is volt, de nem nézték ki belőlünk. Sajnos manapság is érezhető, hogy mennyi előítélet van az emberekben, hogy milyen gyorsan alkotnak valakiről véleményt anélkül, hogy bármit is tudnának róla.
Te vajon hogyan állsz hozzá ehhez a kérdéshez? Kritikus szemmel tekintesz a világ különböző külsőségeire, vagy elfogadóan?
Erőszakmentes kommunikáció
Pozitív gondolkodás
Manapság már a csapból is az folyik, hogy gondolkodjunk pozitívan, úton, útfélen találkozunk a legkülönfélébb módszerekkel, amelyek megtanítják a trükköket. Mégis sokan elvesznek a módszerek között, vagy félreértelmezve a dolgokat belevesznek egy-egy módszerbe, később pedig talán csalódottan adják fel, mert nekik valamiért nem működik.
Véleményem szerint teljesen mindegy, hogy melyik módszert alkalmazzuk, hogy milyen technikák segítségével érjük el végül a célunkat és tanulunk meg erőszakmentesen kommunikálni. Az alapja mindegyiknek az, hogy első lépésként olyan önismeretre tegyünk szert, amely nem csupán felszínes rálátás biztosít. Önnön lényünkben mélyre ásva, az életünk során bezárt kapuinkat kinyitva és önmagunkkal bátran szembenézve, felfedezhetjük a tulajdonságainkat, a személyiségjegyeinket, megismerhetjük a gondolatainkat és az érzelemvilágunkat. Ezenkívül ráébredhetünk arra is, hogy mik a valódi igényeink és a vágyaink. S, hogy miért van erre szükségünk? Azért, mert addig nem tudjuk kinyilvánítani azt, ami bennünk zajlik, amit szeretnénk, amire vágyunk, amíg nem vagyunk mindezekkel tisztában, amíg nem tudatosultak bennünk.
Beszélgetés a Digi TV-ben
A március elején megjelent könyv (Tovi Browning: A Gyengédség Hatalma – Gyógyító Ringatás) kiadóját megkereste a Digi TV szerkesztője, és felajánlott a Tea Glóriával című műsorban egy 30 perces blokkot, ahol lehetőség nyílt a könyv bemutatására és arra, hogy néhány szó essék a gyógyító ringatásról is. Így a kiadó felkért, hogy jómagam is vegyek részt a beszélgetésen. 2010. március 17-én nagy izgalommal vártuk, hogy adásba kerüljünk. Életünk első élő adása volt ez, rendkívül szokatlan helyzet mindkettőnk számára. Különböző kérdések hangzottak el a könyv írójáról, a Magyarországon tartandó tanfolyamról, arról, hogy mi a baj manapság magával az emberrel, miért nem tud pihenni, kikapcsolni, és miért nem hallja meg testének és lelkének üzeneteit. Próbáltuk röviden, tömören összefoglalni a leglényegesebb gondolatokat, de ez nem volt olyan egyszerű, hiszen ezekről a dolgokról órákig lehetne beszélni, s egyik téma hozná magával a másikat. Mégis úgy gondolom, hogy végül érdekes összefoglaló kerekedett a beszélgetésből.
Párkapcsolat – Szerelem
Már kora gyermekkorban megkezdődik a test intim területeinek felfedezése és megjelenik a másik nem iránti érdeklődés. Észrevesszük, hogy a fiúk másképp néznek ki, mint mi lányok, és a fiúk is nagy érdeklődést mutatnak felénk, szívesen néznek a szoknyánk alá. Talán életünkben először szerelembe is esünk, és azért örülünk annak, hogy nap, mint nap oviba mehetünk, mert ő is ott van, és újra meg újra találkozhatunk. Az ovis szerelem annyira édes, aranyos és persze rendkívül komoly dolog. A fiúk esetében az sem ritka, hogy az óvó nénibe lesznek szerelmesek. A kislányok elkezdenek lányos szerepeket játszani, a fiúk pedig a nekik való fiús szerepekben tanulják és fedezik fel önmagukat.
A gyermekek nővé vagy férfivá érése hosszadalmas folyamat, amit nagyon sok külső és belső tényező befolyásol. Hogy miként tekintünk önmagunkra, milyennek látjuk magunkat, hogyan éljük meg ezt a változási folyamatot, nagymértékben függ attól, hogy milyen minták vesznek körül bennünket elsősorban otthon, de erőteljes hatással bír a kortársak velünk szembeni viselkedése és szemlélete, valamint a média. Ha nincsenek jó alapjaink, önbecsülésünk, önbizalmunk, akkor nagyon nehéz megtalálni a számunkra helyes utat ahhoz, hogy megtaláljuk és elfogadjuk önmagunkat és képesek legyünk arra, hogy a nőiség/férfiség minden aspektusát harmonikusan megéljük.
Marketing, a csodafegyver
Egy hónap telt el mióta ezerrel belevetettem magamat az online marketing világába. A nap 24 órájából szinte 18-at ezzel töltöttem. Olvastam cikkeket, nézegettem videókat, olyan ismerősökkel értekeztem, akik ebben a témakörben járatosak. Igyekeztem minél több infót begyűjteni e témakörrel kapcsolatosan, és ezt rögtön beépíteni a saját világomba. Miközben ezt csináltam, folyamatos vívódás zajlott bennem. Nem értettem, hogy miért.
Emberi játszmák
Emberi játszmák… Hol az eleje? Hol a vége? Ki kezdte? Számít? A hollywood-i filmvilág megirigyelhetné azokat a forgatókönyveket, amiket megalkotunk a hétköznapokban. A kommunikációnk – már, amit mi annak nevezünk – telis-tele van frappáns szófordulatokkal, kész mondatszerkezetekkel azokra az esetekre, ha meg akarnánk értetni valamit a másikkal, ha vissza akarnánk vágni neki, ha „meg kellene védeni” magunkat, ha ki akarnánk csikarni valamit tőle, stb.
Megfigyelted-e már valaha, hogy hogyan beszélsz másokkal, hogy milyen üzeneteket juttatsz el hozzájuk? Tudod-e, hogy mi a kommunikációd alapja? Ha nem, akkor érdemes ezt megtenned, mert csak így fog kiderülni számodra is, hogy mennyit és hogyan játszmázol.
A játszmák birodalma hatalmas. Lényegében kedvünkre válogathatunk a különböző lehetőségek közül, mégis csupán néhány forgatókönyvet használunk rendszeresen, mert amikor már megtanultunk valamit, olyan mélyen belénk épül, hogy a sajátunkká válik, így már nem tudunk szabadulni tőle, és talán nem is akarunk, mert abban a szerepben, ha nem is minden esetben jól, de mégis otthonosan érezzük magunkat. Biztonságot ad, hogy az előre gyártott sémáink alapján „tudjuk”, hogy mit fogunk mondani, ha a másik ezt vagy azt mondja, „tudjuk”, hogy adott esetben hogyan fogunk érzelmileg reagálni, s ennek a reakciónak milyen további vonulatai lesznek. Valójában az egész játszma menetét ismerjük, sokszor talán azt is látjuk, hogy mi lesz a kimenetele a jelenetnek, mégis végigcsináljuk, még akkor is, ha a végeredmény nem nevezhető éppen pozitívnak. Körbe járunk. Folyton belekerülünk ugyanazokba a helyzetekbe, ilyenkor feltesszük a régi lemezt, s addig játszuk, míg nem a könyökünkön jön ki, de lehet, hogy még ilyenkor sem ébredünk rá arra, hogy mi is történik valójában. Pedig talán ki is mondtuk, hiszen a másikban már észrevettük, hogy: „Már megint ugyanazt a lemezt játszod!”. Más szemében meglátjuk a szálkát, de vajon érzékeljük-e a magunkéban a gerendát? Biztos, hogy csak ő játsza a régi lemezt? Biztos, hogy mi magunk nem adjuk meg ennek a táptalaját?
Születés – Élet – Halál
„Az élet nem más, mint utazás a halál felé” (Jack London)
A fogantatás pillanatában egy izgalmas, kalandos utazás veszi kezdetét. Számtalan kisebb, nagyobb állomáson halad át a vonatunk, miközben rengeteg különböző emberrel találkozhatunk, megszámlálhatatlan gyönyörű pillanatot élhetünk meg, de megismerhetjük a szomorúság és a bánat ízét, csakúgy, ahogy például a magány és a veszteség okozta fájdalmat is.
