április 12th, 2011 | 
szerzõ: Az élet … nem könnyű
Nagyon sokszor hallom ezt, és szó mi szó, felfigyeltem rá, hogy jómagam is szinte automatikusan mondom egy-egy aktuális szituációban. Felmerült a kérdés: Honnan jön? Hol van ez bennem? Talán eltároltam, mint egy régi programot, amit adandó alkalommal tudattalanul előhívok magamból, s mire észbe kapok már életre is kel?
Ha visszagondolok arra, hogy 8-10 évvel ezelőtt hogyan éltem a hétköznapjaimat, bizony meglepődöm, mert akkoriban tényleg úgy gondoltam, hogy az élet, nem hogy nem könnyű, de egyenesen nehéz. Súlyos és néha elviselhetetlen. Sokszor éreztem, hogy elegem van mindenből, hogy legszívesebben itt hagynék mindent, és elmennék valahova, nem tudom, hova, de nagyon messzire az biztos. Sokat sírtam, és sokszor voltam szomorú. A kedvességemmel és a komolyságommal lepleztem mindezt a környezetem előtt, de egyvalakit nem tudtam becsapni, az édesanyámat. Ő volt az, aki feltette a kérdést: „Miért vagy mindig olyan szomorú?”. Akkoriban azonban még magamnak sem vallottam be, hogy ez így van. Azt mondtam inkább: „jól van ez így, ilyen az élet”, megráztam magam és mentem tovább, mint egy gép. És az élet „súlya” egyre jobban rám nehezedett, míg aztán egyszer csak minden összeomlott. Mert van egy pont, amin túl már minden mindegy. Amikor már annyira rosszul érzed magad a bőrödben, hogy nem számít még az sem, ha szembe nézel magaddal. Már úgyis annyira fáj minden, még egy kis fájdalom nem oszt nem szoroz. Mielőtt azonban mindez megtörténhetett volna élesen emlékszem arra, hogy milyen nagyon sajnáltam magam. Hosszú hónapokig őrlődtem a bűntudat és az önsajnálat csapdájában. Ám pont ezekben a hónapokban kezdtem el érzékelni önmagamnak azt a részét, aki egyszerűen csak figyel. Ott van a háttérben, nem aggódik, nem szenved, nem akar elérni semmit, nem akar megváltoztatni semmit. Ő csak ott van és szemlélődik, csendben, nyugodtan, szeretetteljes figyelemmel, türelmesen.
kategória: Gondolatok, Holistic Pulsing, Önismeret, Pozitív gondolkodás | 
címke: Gondolatok, Holistic Pulsing, Önismeret, Pozitív gondolkodás | 
nincs hozzászólás »
VALIDATION
A minap egy érdekes filmre hívták fel a figyelmemet. A film a YouTube-on található, s valaki ezt a megjegyzést fűzte hozzá “Ilyen emberré kell válni – ez nem mese:) “. A film láttán különös érzések kavarodtak bennem. Én is azon az állásponton vagyok, hogy igen mindenkinek ilyen emberré kell válnia. Amikor ez a mondat elhangzott bennem már meg is értettem, hogy miért ez a furcsa érzés. A “kell válni” egy kicsit olyan kényszer jellegű számomra. Úgy gondolom, ha valaki csak felveszi ezt a fajta viselkedési módot, az nem egy természetes állapot a számára, hanem becsapás, önmaga és a környezete számára is. Pont az ellenkező hatást szüli. Hisz ha a mondanivalónk, csak az elménk szüleménye, és önmagunkból (bensőnkből) nem sugározódik, akkor hamis képet ad. Ezt mindenki megérzi. Ennél már csak az a rosszabb, ha ezt a viselkedési formát azért vesszük fel, hogy előnyökhöz jussunk másokkal szemben. Ez tapasztalható manapság az üzleti és a magánéletben is. Tapasztalhatjuk intézményekben, irodákban, üzletekben, stb. A jól képzett szakemberek ahhoz, hogy ügyfeleik bizalmát megnyerjék, és az üzletet megkössék, minden trükköt bevetnek, dicsérnek, mindenféle kellemes bókkal látnak el, hisz ezt tanulták a különböző marketing és manager képzéseken. Ez bennem inkább negatív érzéseket kelt, mintsem hogy közelebb kerüljek hozzájuk vagy ahhoz a témához, amit képviselnek. Érzem, hogy abszolút nem érdekli őket, hogy mi van velem, hogy hogy érzem magam, csak mondják a “monológot”.
Viszont az életem során már több olyan emberrel is találkoztam, amilyet a filmen láttam. Akinél éreztem ezt a fajta nyitottságot a másik ember iránti figyelmet, odafigyelést. Akinél éreztem, hallottam, láttam, hogy a teljes énjével velem van, hogy számára akkor csak én létezem, rám figyel. Látja bennem az aggódó, az elkeseredett vagy épp a boldog embert és tud azonosulni velem. Ez engem jó érzésekkel tölt el.
Mi mindannyian ezekre a pillanatokra vágyunk. Én az ezekben a pillanatokban megtapasztalt érzéseket hívom “szeretetnek”.
A kérdés számomra csak az, hogy tudunk-e ilyen emberré válni, vagy ilyennek születni kell?
A válasz hamar megszületett bennem. Elég megfigyelni a gyerekeket, vagy elhagyni a nagy városokat, és körbenézni vidéken. Minél távolabb megyünk a metropolisztól annál inkább tapasztalható még a filmben látott jelenség. Ez számomra csak azt bizonyítja, hogy mindenki ilyennek születik csak az életünk során ezek a fajta képességeink elvesznek. A ma embere szinte már magával sem törődik, csak küzd az elméje által megalkotott és a média, valamint a környezete által sugárzott jövő kép létrehozásán, közben kiveszik belőle minden.
Ha megkérdezek embereket, hogy mit gondolnak önmagukról milyen érzéseik vannak önmagukkal kapcsolatosan, csak furcsán néznek rám. Nem értik, hogy mit kérdezek. A mai világban érzéseink korlátozottak, csak alapvető érzeteink vannak hideg – meleg, kellemes – kellemetlen, jó – rossz, kevés pénz – sok pénz, stb.
A folytatáshoz kattints ide! »
A Kicsi Lélek
Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek: „Tudom ám, hogy ki vagyok én!”
- Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte Isten.
- Én vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek.
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! – kiáltott fel. – Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
- Pompás! – mondta – Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
- Szia, Isten! Most, hogy tudom, Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?
- Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? – kérdezte Isten.
- Igen – válaszolta a Kicsi Lélek – egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!
- De te már Fény vagy – válaszolta mosolyogva Isten.
- Igen, de meg akarom érteni milyen érzés – kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Jó – válaszolta kuncogva Isten – feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott: – Van itt egy dolog.
- Mi? – kérdezte a Kicsi Lélek.
A Szeretet hatalma vs. a Hatalom szeretete
Földünk a Szeretet szikráiból épül fel, ebből jött létre és ez is tartja össze. A Földön élni azt jelenti – a Földdel élni. Együtt élni a természettel, a növényekkel, az állatokkal, a szárazföldekkel, a vizekkel, a levegővel, valamint a Földön élő emberekkel.
Az idők kezdetén ez rendben is volt. Az ember nagyon közel állt a természethez, a természet részeként élte mindennapjait. Nem volt kétséges a számára, hogy nem ő a világ ura, hanem vala
mi sokkal hatalmasabbnak a része, amivel egész egyszerűen együttműködött. Isteneknek nevezte a hatalmas, megfoghatatlan Erőket, s hozzájuk imádkozott minden alkalommal, amikor szeretett volna valamit. Esőtáncot járt, amikor szárazság volt, és érdekes módon ez a tánc meghozta az éltető esőt. Ma furcsán tekintünk erre és az ehhez hasonló a rítusokra, pedig az akkori idők emberei mélységes hittel végezték el őket, mert megtapasztalták, hogy milyen következményekkel járnak. Valójában megteremtették azt, amire vágytak, majd köszönetet mondtak és nem akarták magukénak elkönyvelni a „csodát”.
Holistic Pulsing
Azt vettem észre, hogy sokan félreértik, és téves gondolatokat táplálnak a ringató kezeléssel kapcsolatosan, ezért szeretném újra összefoglalni és egy kicsit más megközelítésből bemutatni, hogy mi is ez valójában.
A Holistic Pulsing egy több lépéses módszer, mely az egyszerű relaxációtól egy mély belső utazáson keresztül elvezethet egészen a belső középpontodig, ha Te is úgy akarod.
1. lépés: Relaxáció
A testünk a nap 24 órájában, sokszor még alvás közben is, megfeszült állapotban van. Kisgyermekként még rendkívül lazák, rugalmasak, hajlékonyak voltunk, de a felnövekedés során egyre jobban megkeményedtünk. Ennek jelei jól érzékelhető módon ott vannak az izmaikban és az ízületeinkben. Annyira megszokták már az izmaink, hogy feszült állapotban legyenek, hogy most már ez a természetes számukra. Ahhoz, hogy el tudjunk indulni a gyógyulás ösvényén az izmoknak újra meg kell tanulniuk elengedni magukat. A ringató kezelés első lépésként ebben segít. A ringó mozgás megnyugtatja a testet és a lelket, s az izmok, ízületek bátran ellazulhatnak, mert felfedezik, hogy nem kell semmitől félniük, itt most biztonságban vannak. Az idegrendszer számára is jólesik ez az állapot, s a hosszú évek feszültségei után most elengedi magát és kiold. Egyetlen kezelés csak arra elegendő, hogy megéreztessük a testünkkel, hogy így is lehet működni. Ahhoz azonban, hogy ez a laza állapot a lényegünkké váljon, kezeléssorozatra van szükség, mert az idegrendszernek is meg kell szoknia és meg kell tanulnia ezt a másfajta működést.
kategória: Holistic Pulsing, Pozitív gondolkodás, Testünk üzenetei |
címke: Holistic Pulsing, Pozitív gondolkodás, Testünk üzenetei |
nincs hozzászólás »
Karma és szabadság
A sorsom kovácsa … ki is?
A karma az ok és okozat viszonya, kölcsönhatása,
törvénye. Ez azt jelenti, hogy minden cselekedtünk egy annak megfelelő következménnyel jár, és minden, ami a világban történik az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma tágabb értelemben azt jelenti: cselekedet. S a cselekedet, azaz ok okozatot szül, s minden ok egy előzőleg létrejött okozatból ered. Így jön létre az ok-okozati összefüggések végtelen hálózata. A hindu felfogás szerint a karma nem egyenlő a sorssal, vagy az eleve elrendeltetéssel, hiszen az embernek saját szabad akaratából adódóan mindig lehetősége van befolyásolni a sorsát. Saját dharmájának (az egyetemes törvénynek) megfelelő életével összevetve felelősséggel is tartozik azért. Mivel a lélek a hindu hitvilág elképzelése szerint más és más létformában születik újjá, miközben lényege megmarad, sorsa az előző cselekedeteitől és mindenkor meglévő szabad akaratától nagymértékben függ. A dharmánknak ellenszegülve bűnt követünk el, a karma azonban akaratunktól függetlenül létezik, és fenntartja, sőt sok esetben meg is követeli szabad akaratunk megnyilvánulását sorsunk alakítása érdekében. Bűneink jóvátételét, belátásunkat, erkölcsi alapállásunkat nem tudnánk kiteljesíteni a szabad akarat lehetősége nélkül. A cselekedeteinknek mindig van következménye függetlenül attól, hogy tudatosan, vagy akaratlanul tettük, amit tettünk. Így a véletlen bűn is elnyeri méltó büntetését, hiszen ha ez nem így történne, akkor feltételezni kellene egy felsőbbrendű hatalmat, mely adott esetben ítéletet alkotna. Ilyen azonban a nyugati vallásokkal ellentétben, a hindu hitvilágban nem létezik.
Függések és megszabadulások
Kár lenne tagadni, hogy vannak vágyaink. Léteznek olyan iskolák, tanítások, amelyek határozottan károsnak és bűnösnek tartják az emberi vágyakat, ezért inkább nem is vesznek tudomást róluk, teljesen figyelmen kívül hagyva őket vagy elnyomják azokat. Kénytelenek, hiszen érzik a jelenlétüket, s azt az erőteljes energiát, amit ezek a vágyak megtestesítenek/megtestesíthetnek. Akár elfogadjuk, akár nem, a vágyaink ettől még léteznek, megszületnek bennünk, s egyedül tőlünk függ, hogy mihez kezdünk velük.
A vágyak nagyon erősen meghatározóak lehetnek, amennyiben hagyjuk, hogy ők irányítsanak. Életünk során rengetegféle vágy születik meg bennünk, amely vágyak közül vannak olyanok is, amik megvalósítása, elérése tényleg rendkívül fontos lehet számunkra a fejlődésünk és az előrehaladásunk szempontjából, de vannak olyanok is, amelyek eltérítenek, elterelik a figyelmünket a valóban fontos, érdemleges dolgokról. A gondolataink minősége és irányultsága sokat jelent abból a szempontból, hogy minek engedünk teret önnön magunkban. Jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a gondolati energia erőteljes teremtőerővel bír, s ha egy megszületett gondolatnak újra és újra energiát adunk, dédelgetjük, tápláljuk, gondozzuk, akkor nagyon erőteljessé tud válni, s idővel, néha nem is kell olyan sokat várni erre, megvalósul, manifesztálódik a fizikai világban.
A folytatáshoz kattints ide! »
Gondolatok a vízről
Sokunk örömére megjött az igazi nyár. Végre lehet nyaralni, strandolni. A nagy meleggel azonban együtt jár a megemelkedett vízivás is. Az egyik bevásárló központban előttem tolta egy férfi a bevásárlókocsit 3 karton ásványvízzel. Elmondása szerint harmadmagával három nap alatt isszák meg ezt a mennyiséget. A következő gondolatom támadt: az már jó, hogy nem csapvizet fogyaszt a család, de milyen sok plusz energia hazacipelni ezt a sok vizet, ráadásul drága és még eldobnak 18 flakont is. Mi ebből a megfontolásból vásároltuk meg két évvel ezelőtt a víztisztító berendezésünket, amely az első évben visszahozta az árát, és azóta 5 ft-ért iszunk egy liter „tiszta vizet”, nem kell cipelni, és a flakonokkal sem szemetelünk.
Miért fontos, hogy ne igyunk csapvizet!
Sok esetben az a baj, hogy nem jó vizet iszunk. Nemrég elkerült hozzánk egy mérőműszer, aminek a segítségével megmértük a csapunkból folyó víz tisztaságát és a saját víztisztítónk által megtisztított vizet. Az általunk fogyasztott tisztított vízben 29 TDS-t mutatott, míg a sima csapvízben 338-at !!! A víz 50 TDS-ig mondható tisztának. (Az eredményhez még azt is hozzá kell tennem, hogy éppen szűrő csere előtt vagyunk, mert kb. évenként esedékes. Egy évvel ezelőtt, amikor legelőször mértük a tisztított vizünket 1,5-öt mért a műszer.) Óriásiak a különbségek, és ezt sajnos a szerveztünk is tudja. Ha nem tud beépülni a víz a sejtekbe, akkor hiába iszunk, ettől még szomjazik és fárad a szervezetünk. A különböző üdítő italok, ízesített tea, kávé, ásványvíz sem ad megoldást a kérdésben, a szomjat nem oltja. Erről lejjebb bővebben olvashatsz.
Válaszd az egészséget!
Ha feltenné nekem valaki azt a kérdést, hogy: „Mit választasz? Az egészséget vagy a betegséget?” Természetesen az egészséget választanám. Ha jól sejtem nincs olyan ember a földön, aki másképp választana. Mindenki szeretne egészséges lenni, mindenki szeretné jól érezni magát a bőrében és kortól függetlenül élvezni az életet. Mégis sokan abban a hitben élnek, mert ezt látták és ezt tanulták, hogy ez csak egy bizonyos életkorig adatik meg, mert az öregedéssel együtt jár a betegség, a fájdalom, és mindenféle nyűgös dolog. Azt nevelték belénk, hogy 50 év felett már igen csak öregszik az ember, romlik a látása, fájnak az ízületei, emelkedik a vérnyomása, netán cukorbeteg is lesz – mondják, el kell fogadni, korral jár. Valójában ez nem így van. Az ember élettartamának genetikai potenciálja 120 – 140 év. Mégis sikerült odáig eljutnunk, hogy ha valaki megéli a 80. életévét az már csodának számít, hiszen az átlag életkor kb. 75 év, de van egy még meglepőbb adat is, amin érdemes elgondolkoznunk: az amerikai orvosok átlagéletkora, ami nem több mint 58 év!
Külsőségek = boldogság és nagyság (?)
Először a mesét nézd meg!
Hopszahopp – Video megnyitása!
Neked mennyire fontosak a külsőségek? A reklámok és a magazinok sokszor azt sugallják, hogy nagyon fontos az ember alakja, haja, öltözéke, nem mindegy, hogy milyen autóval jár, illetve számít mindaz, amit birtokolhat (pénzzel megvásárolhat). A világ másképp bánik azzal, aki jól néz ki, de legalábbis más szemmel néznek rá. Mi húsz évvel ezelőtt megtapasztaltuk, hogy milyen érzés az, amikor egy jól menő, gazdag környéken lévő üzletben kiveszik az árut az ember kezéből és odaállnak mellé, lesve minden mozdulatát, nem kimondva, de egyértelműen éreztetve, hogy jobb lenne, ha távozna az üzletből. A jó hír, hogy ez nem Magyarországon történt, a rossz, hogy egyáltalán megtörtént. Pedig se nem voltunk szakadtak, se nem voltunk piszkosak, csupán sportos turistaként nézelődtünk egy bevásárló utcában. Még pénzünk is volt, de nem nézték ki belőlünk. Sajnos manapság is érezhető, hogy mennyi előítélet van az emberekben, hogy milyen gyorsan alkotnak valakiről véleményt anélkül, hogy bármit is tudnának róla.
Te vajon hogyan állsz hozzá ehhez a kérdéshez? Kritikus szemmel tekintesz a világ különböző külsőségeire, vagy elfogadóan?
