április 26th, 2010 | 
szerzõ: Erőszakmentes kommunikáció
Pozitív gondolkodás
Manapság már a csapból is az folyik, hogy gondolkodjunk pozitívan, úton, útfélen találkozunk a legkülönfélébb módszerekkel, amelyek megtanítják a trükköket. Mégis sokan elvesznek a módszerek között, vagy félreértelmezve a dolgokat belevesznek egy-egy módszerbe, később pedig talán csalódottan adják fel, mert nekik valamiért nem működik.
Véleményem szerint teljesen mindegy, hogy melyik módszert alkalmazzuk, hogy milyen technikák segítségével érjük el végül a célunkat és tanulunk meg erőszakmentesen kommunikálni. Az alapja mindegyiknek az, hogy első lépésként olyan önismeretre tegyünk szert, amely nem csupán felszínes rálátást biztosít. Önnön lényünkben mélyre ásva, az életünk során bezárt kapuinkat kinyitva és önmagunkkal bátran szembenézve, felfedezhetjük a tulajdonságainkat, a személyiségjegyeinket, megismerhetjük a gondolatainkat és az érzelemvilágunkat. Ezenkívül ráébredhetünk arra is, hogy mik a valódi igényeink és a vágyaink. S, hogy miért van erre szükségünk? Azért, mert addig nem tudjuk kinyilvánítani azt, ami bennünk zajlik, amit szeretnénk, amire vágyunk, amíg nem vagyunk mindezekkel tisztában, amíg nem tudatosultak bennünk.
kategória: 
címke: 
Beszélgetés a Digi TV-ben
A március elején megjelent könyv (Tovi Browning: A Gyengédség Hatalma – Gyógyító Ringatás) kiadóját megkereste a Digi TV szerkesztője, és felajánlott a Tea Glóriával című műsorban egy 30 perces blokkot, ahol lehetőség nyílt a könyv bemutatására és arra, hogy néhány szó essék a gyógyító ringatásról is. Így a kiadó felkért, hogy jómagam is vegyek részt a beszélgetésen. 2010. március 17-én nagy izgalommal vártuk, hogy adásba kerüljünk. Életünk első élő adása volt ez, rendkívül szokatlan helyzet mindkettőnk számára. Különböző kérdések hangzottak el a könyv írójáról, a Magyarországon tartandó tanfolyamról, arról, hogy mi a baj manapság magával az emberrel, miért nem tud pihenni, kikapcsolni, és miért nem hallja meg testének és lelkének üzeneteit. Próbáltuk röviden, tömören összefoglalni a leglényegesebb gondolatokat, de ez nem volt olyan egyszerű, hiszen ezekről a dolgokról órákig lehetne beszélni, s egyik téma hozná magával a másikat. Mégis úgy gondolom, hogy végül érdekes összefoglaló kerekedett a beszélgetésből.
Párkapcsolat – Szerelem
Már kora gyermekkorban megkezdődik a test intim területeinek felfedezése és megjelenik a másik nem iránti érdeklődés. Észrevesszük, hogy a fiúk másképp néznek ki, mint mi lányok, és a fiúk is nagy érdeklődést mutatnak felénk, szívesen néznek a szoknyánk alá. Talán életünkben először szerelembe is esünk, és azért örülünk annak, hogy nap, mint nap oviba mehetünk, mert ő is ott van, és újra meg újra találkozhatunk. Az ovis szerelem annyira édes, aranyos és persze rendkívül komoly dolog. A fiúk esetében az sem ritka, hogy az óvó nénibe lesznek szerelmesek. A kislányok elkezdenek lányos szerepeket játszani, a fiúk pedig a nekik való fiús szerepekben tanulják és fedezik fel önmagukat.
A gyermekek nővé vagy férfivá érése hosszadalmas folyamat, amit nagyon sok külső és belső tényező befolyásol. Hogy miként tekintünk önmagunkra, milyennek látjuk magunkat, hogyan éljük meg ezt a változási folyamatot, nagymértékben függ attól, hogy milyen minták vesznek körül bennünket elsősorban otthon, de erőteljes hatással bír a kortársak velünk szembeni viselkedése és szemlélete, valamint a média. Ha nincsenek jó alapjaink, önbecsülésünk, önbizalmunk, akkor nagyon nehéz megtalálni a számunkra helyes utat ahhoz, hogy megtaláljuk és elfogadjuk önmagunkat és képesek legyünk arra, hogy a nőiség/férfiség minden aspektusát harmonikusan megéljük.
Marketing, a csodafegyver
Egy hónap telt el mióta ezerrel belevetettem magamat az online marketing világába. A nap 24 órájából szinte 18-at ezzel töltöttem. Olvastam cikkeket, nézegettem videókat, olyan ismerősökkel értekeztem, akik ebben a témakörben járatosak. Igyekeztem minél több infót begyűjteni e témakörrel kapcsolatosan, és ezt rögtön beépíteni a saját világomba. Miközben ezt csináltam, folyamatos vívódás zajlott bennem. Nem értettem, hogy miért.
Emberi játszmák
Emberi játszmák… Hol az eleje? Hol a vége? Ki kezdte? Számít? A hollywood-i filmvilág megirigyelhetné azokat a forgatókönyveket, amiket megalkotunk a hétköznapokban. A kommunikációnk – már, amit mi annak nevezünk – telis-tele van frappáns szófordulatokkal, kész mondatszerkezetekkel azokra az esetekre, ha meg akarnánk értetni valamit a másikkal, ha vissza akarnánk vágni neki, ha „meg kellene védeni” magunkat, ha ki akarnánk csikarni valamit tőle, stb.
Megfigyelted-e már valaha, hogy hogyan beszélsz másokkal, hogy milyen üzeneteket juttatsz el hozzájuk? Tudod-e, hogy mi a kommunikációd alapja? Ha nem, akkor érdemes ezt megtenned, mert csak így fog kiderülni számodra is, hogy mennyit és hogyan játszmázol.
A játszmák birodalma hatalmas. Lényegében kedvünkre válogathatunk a különböző lehetőségek közül, mégis csupán néhány forgatókönyvet használunk rendszeresen, mert amikor már megtanultunk valamit, olyan mélyen belénk épül, hogy a sajátunkká válik, így már nem tudunk szabadulni tőle, és talán nem is akarunk, mert abban a szerepben, ha nem is minden esetben jól, de mégis otthonosan érezzük magunkat. Biztonságot ad, hogy az előre gyártott sémáink alapján „tudjuk”, hogy mit fogunk mondani, ha a másik ezt vagy azt mondja, „tudjuk”, hogy adott esetben hogyan fogunk érzelmileg reagálni, s ennek a reakciónak milyen további vonulatai lesznek. Valójában az egész játszma menetét ismerjük, sokszor talán azt is látjuk, hogy mi lesz a kimenetele a jelenetnek, mégis végigcsináljuk, még akkor is, ha a végeredmény nem nevezhető éppen pozitívnak. Körbe járunk. Folyton belekerülünk ugyanazokba a helyzetekbe, ilyenkor feltesszük a régi lemezt, s addig játszuk, míg nem a könyökünkön jön ki, de lehet, hogy még ilyenkor sem ébredünk rá arra, hogy mi is történik valójában. Pedig talán ki is mondtuk, hiszen a másikban már észrevettük, hogy: „Már megint ugyanazt a lemezt játszod!”. Más szemében meglátjuk a szálkát, de vajon érzékeljük-e a magunkéban a gerendát? Biztos, hogy csak ő játsza a régi lemezt? Biztos, hogy mi magunk nem adjuk meg ennek a táptalaját?
Születés – Élet – Halál
„Az élet nem más, mint utazás a halál felé” (Jack London)
A fogantatás pillanatában egy izgalmas, kalandos utazás veszi kezdetét. Számtalan kisebb, nagyobb állomáson halad át a vonatunk, miközben rengeteg különböző emberrel találkozhatunk, megszámlálhatatlan gyönyörű pillanatot élhetünk meg, de megismerhetjük a szomorúság és a bánat ízét, csakúgy, ahogy például a magány és a veszteség okozta fájdalmat is.
A sikeres fogyás titka
Mostanság rengetegszer találkozom a Net-en különböző írásokban „a fogyókúrám nem vált be, nem tudok fogyni, 2-3 kg mínusz aztán semmi…” Így arra gondoltam, most megosztom a saját történetemet segítve ezzel a fogyni vágyókat a siker elérésében.
Testünk üzenetei
XII. rész
A lábak
A lábak dolga, hogy az életben előre vigyenek, amit, ha van rá lehetőségük és képességük, meg is tesznek. Olykor gyorsan, máskor lassan haladunk előre, van úgy, hogy szaladunk, vagy eszeveszetten rohanunk, de előfordul, hogy lelassítunk és szép nyugodtan baktatunk tovább. Néha megállunk, talán körül is nézünk, majd újra nekiindulunk, hiszen oly sok minden vár ránk az életünk során. Egyes helyzetek, emberek, gondolatok vagy érzések hatására megtorpanunk, talán félelmünk által vezérelve visszafordulunk, de az is lehet, hogyha nem akarunk találkozni valamivel, vagy valakivel, akkor egyszerűen kikerüljük, elmegyünk mellette, vagy úgy teszünk, mintha nem létezne. Nap, mint nap munkába járunk, kikapcsolódásképpen pedig kimozdulunk, elhagyjuk a városi forgatagot, kocogunk, futunk, gyalogolunk, vagy nagyokat sétálunk, miközben szabadon áramolhat tüdőnkbe a friss levegő, amitől feltöltődünk és a mozgás adta örömérzéssel a szívünkbe térhetünk vissza a mindennapokba, hogy folytassuk utunkat reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig, és így tovább.
Testünk üzenetei
XI. rész
A hát
„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.” (zen bölcsesség)
Ilyen egyszerű lenne? Azt hiszem igen, ha nem lennénk tele a jövőtől való félelemmel, ha nem azon törnénk a fejünket, hogy mi fog történni, ha így vagy úgy teszünk, ha ezt vagy azt mondjuk, hanem nemes egyszerűséggel és bizalommal fogadnánk mindazt, ami jön. És ugyanilyen egyszerűen útjára tudnánk bocsátani azt, amivel már nincs dolgunk.
A jelenünk olyan, amilyenné megteremtettük azt a múltban. Tegyük fel a kérdést: Jól érzem magam MOST? Igen? Nem? Ha nem, akkor mi a baj? Hogyan éltem eddig? Hogyan gondolkodtam? Mit tettem? Hogy viselkedtem? Mit adtam magamnak és másoknak? Mit teremtettem meg magam körül, ami miatt MOST így érzem magam? Súlyos teherként nehezedhet ránk a múltunk. Mindannyian átmentünk nem egy nem kettő megpróbáltatáson, de azoknak vége van. Mégis miért olyan nehéz elengedni? Miért nehéz magunk mögött hagyni? Miért nézünk folyton vissza? Miért játszuk le újra meg újra, hogy mi történt, hogy történt, ki mit mondott? Miért hibáztatjuk magunkat vagy a többieket? Miért éljük át újra meg újra ugyanazokat az érzelmeket, érzéseket, amikor elmesélünk egy történetet, legyen az akármilyen régi esemény? Miért akarjuk újra és újra elmesélni, kiszínezni, átélni….sokszor szinte élvezettel tesszük ezt, attól függetlenül, hogy a történetünk kellemes vagy kellemetlen. Miért válunk a múlt rabjaivá? Miért szenvedünk attól a tehertől, amit a hátunkra vettünk a múltunk kapcsán? Hiszen ami elmúlt az elmúlt. Azon már nem lehet változtatni. Teljesen mindegy, hogy hányszor pörgetjük végig az eseményeket a gondolatainkban, vagy hogy milyen megoldásokat találunk utólag arra nézve, hogy hogyan kellett volna cselekednünk, mit kellett volna mondanunk. Már nem tudunk változtatni rajta. Mégis roskadozunk a teher alatt, és azon csodálkozunk, hogy fáj a hátunk. Mi több, sokszor nemcsak a magunk terhét cipeljük, hanem másokét is magunkra vesszük, mintha nem lenne elég a sajátunk.
Testünk üzenetei
X. rész
A has
„Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb utóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.” (Buddhista tanmese)
