Az egészség

Sokan feltették már a kérdést, hogy mi az egészség. A választ nem könnyű megadni. Nézzünk most néhány gondolatot ezzel kapcsolatban: A kínai orvoslás egészségképének alapja a harmónia, amit a yin és yang egyensúlya, a chi (csí) akadálytalan áramlása és a természethez való alkalmazkodása biztosít. A tibeti orvostudomány felfogása szerint minden élő és élettelen azonos anyagi alappal rendelkezik, vagyis az öt őselemből tevődik össze. Ezek: az éter, a levegő, a tűz, a víz és a föld (amelyek nem a köznapi értelemben vett fogalmak, sokkal inkább princípiumok). Az egészséges emberben az öt elem egyensúlyban van egymással, harmónia jön létre.
A hagyományos népi orvoslás szerint az ember akkor egészséges, ha összhangban van önmagával és a természettel. Akkor alakul ki a betegség, ha ez az összhang valamelyik szinten megbomlik. A természetgyógyászat szemlélete alapján az egészség a természettel harmonizáló testi (beleértve energetikai is), lelki, szociális és életszemléleti (szellemi) dinamikus egyensúly állapota.
WHO szerint pedig az egészség nem csupán a betegség és nyomorékság hiánya, hanem teljes szociális, pszichikus és fizikai jólét állapota. (1948) Jelenlegi meghatározásuk alapján azonban az egészség dinamikus egyensúlyi állapot, mely szomatikusan, pszichésen és szociálisan determinált.
Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül más is észrevette, hogy akármelyik oldalról is közelítjük meg ezt a fogalmat, mindig ugyanoda érkezünk – a harmonikus, kiegyensúlyozott állapothoz. Ha ez megvan, akkor ott az egészség. Egyébként nem kell túl messzire mennünk egy jó definícióért, hiszen a magyar nyelv lenyűgöző mélysége itt, ennél a fogalomnál is megmutatja magát. Maga a szó egészség = EGÉSZ-ség, ami azt jelenti, hogy a szervezetben minden teljes és egész, a lélek is kiegyensúlyozott és szellemi szinten is minden rendben van. Vagyis létrejön a test-lélek-szellem egysége – EGÉSZ-sége.

Ha ebből kibillenünk, megjelenik a betegség, ami nem más, mint a lélek nyelve. A lélek így üzen, ha valami nincs rendben, ha másképp kellene valamit tennünk, ha változtatnunk kellene a gondolkodásunkon, vagy a hozzáállásunkon. Ha észre kellene már vennünk valamit, amit addig nem voltunk képesek meglátni. A betegség tehát sosem azért alakul ki, mert véletlenül elkaptunk valami vírust vagy bacilust, vagy ki tudja miért rákos burjánzás indult meg valahol a szervezetben, pedig semmi oka nem volt rá. Az ok mindig ott van – bennünk van. Sosem vagyunk áldozatok, mert mint mindig a döntés a betegségek esetében is a miénk. Bármilyen furcsa, mi döntjük el, hogy betegek leszünk-e vagy sem, és azt is, hogy meddig fogunk betegeskedni. Persze ez általában nem tudatos döntés, de a tudatalatti döntésekért is mi felelünk. Ki más? Ezt persze nem könnyű elfogadni, s ha most valaki azt gondolja, hogy „ez hülyeség”, akkor neki van a legnagyobb szüksége arra, hogy megtanulja elfogadni ezt.
A betegség nem tragédia, bár tudom, sokszor annak éljük meg, mégis tekintsünk most rá egy kicsit másképp. Valójában a betegség egy olyan állapot, ami kalandos utazásra ad lehetőséget, amennyiben szeretnénk jobban megismerni önmagunkat, és szeretnénk megfejteni azt az üzenetet, amit az adott betegség magában hordoz. Néhány apróság azért nem árt, ha a „bőröndünkben” van. Szükségünk van például nyitottságra, bátorságra, türelemre, figyelemre, elfogadásra, megértésre, rugalmasságra, szeretetre. Persze nem baj, ha valami még hiányzik ezek közül, hiszen menet közben is „beszerezhetők” és magunkkal vihetők az utazás további állomásaira. Jelen esetben a testünk / szervezetünk a térkép, a testrészeink / szerveink pedig a jelek, szimbólumok, amik ha hagyjuk, elvezetnek bennünket akár a megoldásig is.
Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy mi magunk döntjük el, hogy meddig megyünk, hol állunk meg pihenni, mikor indulunk tovább, vagy esetleg megállunk-e végleg, de ha eléggé elszántak vagyunk végig is járhatjuk az adott utat. Sok érdekes megtapasztalásban lehet részünk, izgalmas felfedezéseket tehetünk, melyek által képesek lehetünk arra, hogy szinte egészen más dimenzióból tekintsünk önmagunkra és az életünkre.
Az utat egyedül járjuk végig, mert helyettünk senki nem tud végigmenni a saját ösvényünkön, de segítséget kaphatunk, ha akarunk és elfogadjuk. Számtalan segítő közül választhatunk, de legyünk résen, mert jó, ha tudjuk, hogy az igaz segítő, legyen az orvos, természetgyógyász, alternatív gyógyító, pontosan tudja, hogy nem ő gyógyítja meg a beteg embert, hanem csupán hozzásegíti az illetőt ahhoz, hogy képes legyen meggyógyítani önmagát. Az igaz segítő tudja, hogy a hangsúly nem a betegségen van, hanem az egész emberen. Nem az a cél, hogy a beteg szervet kezeljük, hanem az, hogy rátaláljunk arra a háttérben lévő információra, ami segít feltárni azt az okot, ami az adott szerv / testrész megbetegedését eredményezte.
Egy ilyen utazás során előfordulhat, hogy például egy allergiás beteg szembesül azzal vagy azokkal a dolgokkal, amiket nem tud elfogadni, nem bír elviselni. Az, aki megelégszik az allergia sokszor kínzó tüneteinek valamilyen formában történő enyhítésével, sosem jut túl rajta. Sőt elképzelhető, hogy évről évre rosszabbodik az állapota, súlyosbodnak a tünetei, míg nem olyan súlyosak lesznek, hogy nincs mit tennie, szembe kell néznie a tényekkel. Nagyon érdekes, hogy mi emberek mennyire szeretünk bújócskázni: szeretjük elrejteni önmagunk elől mindazt, amivel nem kívánunk foglalkozni, önmagunk olyan részeit bújtatjuk el jó mélyre a tudatalattinkba, amely részekkel nem szívesen találkozunk, nem szívesen nézünk szembe, esetleg nem tudjuk elfogadni, hogy ez is és az is mi vagyunk. A lélek azonban mindaddig küldi az üzeneteket, míg el nem éri a célját, ami nem más, mint hogy elindítson bennünket az önmegismerés útján. Körbe utazhatjuk az egész világot, bejárhatunk szebbnél szebb tájakat, mégsem jutunk sehova, ha csak kifelé figyelünk. Belül is létezik egy csodálatos világ, mely éppoly hatalmas, melynek éppúgy vannak mélységei és magasságai, s melyek meghatározóak abban, amit a körülöttünk lévő világban tapasztalunk, hiszen tudjuk jól, amint belül, úgy kívül.