2012 – Hogyan tovább?

2011 decembere óta nagyon sok érdekes megtapasztalásban volt részünk/részem, izgalmas, kalandos napok után valahogy úgy összegezhetném őket: most már valóban látszik MINDEN. A legkülönfélébb helyzetekben lettem próbára téve, amikor számomra is ki kellett, hogy derüljön, hogy mi a fontos, hogy hol vagyok én, pontosabban, hogy meddig tartok én, és hol kezdődik a másik – ne azért csináljak meg valamit, mert a másik ezt akarja/elvárja tőlem, hanem azért, mert én akarom. Ha pedig valamit nem akarok megtenni, elvállalni, felvállalni, akkor bátran ki tudjam mondani úgy, hogy ne bántsak meg vele senkit. Ezekben a helyzetekben bizony nem csak az új úton járó részeim (tulajdonságok, érzések, gondolatok és válaszok formájában) voltak jelen, hanem háttérben megjelentek a régi eszközök, a megszokott minták (melyek alapjai a megfelelési kényszer, a kudarctól való félelem és társai), de az elfogadás és a szeretet fényében már nem tudtak rombolni. Az átalakulás folyamatos – vannak persze zökkenők, de ha ezekre is úgy tekintünk, mint tanításokra, akkor többé már nem ostorozzuk magunkat.

Talán benned is elindult a folyamat, és megtapasztalva, hogy képes vagy újabb és újabb részeidet felfedezni más szemmel tekintesz a környezetedre. Akárhogy is legyen, arra bíztatlak: MENJ BÁTRAN TOVÁBB és LÉGY MAGADDAL TÜRELMES! Ne várj csodát, pontosabban ne kívülről várd! Még mindig sokan vannak, akik azt akarják, hogy mások mondják nekik, hogy mi a baj velük, hogy mit kéne tenniük. Azt gondolják, mert ebben a hitben élnek, hogy egy náluk „okosabb”, „különleges képességekkel” rendelkező ember tudhatja csak igazán a válaszokat. Nem akarják sem elhinni, sem megtapasztalni, hogy a válaszokat mindenki saját magán belül találja meg. Egyre többen vannak azonban, akik maguk mögött hagyták már ezt a régi hiedelemrendszert, és bár kicsit félve, de elindultak a saját útjukon, megtalálva azt a segítséget, ami nem veszi el tőlük a saját belső erőforrásuk megtalálásának élményét.

Ha ezen az úton jársz elképzelhető, hogy egy technika szerelmese leszel, és úgy érzed, neked ezt vagy azt kell csinálnod, mert abban tudsz kiteljesedni. Ha így van, légy nagyon résen, mert máris vakvágányra kerültél … a technika ugyanis csupán eszköz ahhoz, hogy megismerd önmagad, de soha nem az által a technika által tudsz kiteljesedni. Ha a technika segített neked rátalálni önmagadra, akkor már teljesen mindegy, hogy az adott technikát gyakorolod-e, a vasárnapi ebédet főzöd éppen vagy havat lapátolsz, mert rá kellett jönnöd arra, hogy MINDEN pillanatban benne van MINDEN és a „spiritualitásodat” nem csak a meditáció vagy pl. a ringatás közben tudod megélni.

S, hogy hogyan tovább? Egyszerű – (pont ezért nehéz az elme számára): Add meg magad annak, ami van és figyelj befelé! Amikor észreveszed, hogy hogyan működsz, és meglátod magadban a poros, idejétmúlt, ám megrögzött dolgokat, rá fogsz jönni, hogy milyen gátak akadályoznak az előrejutásban, és rá fogsz jönni arra is, hogy ezek a dolgok hogyan vezetnek majd el téged valódi önmagadhoz, ami pedig meg fogja mutatni, hogy mi a saját utad. Sokszor emlegettem már, hogy ’Minden érted van!’. Amikor túllépve az értelmen ezt tényleg meg is tapasztalod, akkor nem fogsz többé panaszkodni, és nem fogsz többé félni. Sőt! Akkor azokat a dolgokat, tevékenységeket és kapcsolatokat fogod keresni, amik jókedvet, örömöt és könnyedséget hoznak az életedbe. Akkor nem fogsz olyasmikkel foglalkozni, amik lehangolóan hatnak rád. Nem azt mondom, hogy nem lesznek problémáid, hanem azt, hogy másképp tekintesz majd rájuk. Akkor már nem a félelem állapotából indulsz neki egy napnak, ami nagyban meghatározó tényező a hangulatunkat, a reakcióinkat és a döntéseinket illetően.

Február van. Ez a Jégbontó hava. Bár még csak most köszöntött be igazán a tél, mégis ez az az időszak, amikor leginkább készen állunk arra, hogy a régi megrögzött szokásaink, hiedelmeink felolvadjanak, s immáron befejezve akadályozó funkciójukat szabad folyást engedjenek egy új élet csírájának, amely a Kikelet havában, azaz márciusban megszületni ígérkezik mindenkiben. Figyeld a természetet hogyan változik, és szemléld a benned zajló változásokat. Ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget semminek az életedben. Egyszerűen legyél olyan, mint egy tiszta vizű patak, ami nem tudja, hogy mikor és hogyan éri el a tengert, mégsem aggódik miatta. Könnyedén csordogál a medrében, és nem ijed meg attól, ha más patakokkal találkozik, sőt! Befogadva mindazt, amit másoktól kap, folyóvá duzzad, egyre nagyobb és nagyobb mederben halad tovább, egyre nagyobb területet érintve a Föld színén. Néha megkerül egy szigetet, kisebb-nagyobb kanyarokat ír le, de végül – akármerre is járt addig – megérkezik, hogy eggyé váljon a végtelen óceánnal.

Be Sociable, Share!

•