Személyes tapasztalatok
Ma (2012. jan. 25-én) egy olyan kezelésnek lehettem, aktív résztvevője és egyben szemtanúja is, ami csodálatosan példázza a Hermész Triszmegisztosz által megfogalmazott alaptételt: Amint belül, úgy kívül.
A hölgy nagyon el volt keseredve a jelenlegi élethelyzete miatt, s ennek kapcsán, miközben elmesélte a történetét, kiderült, hogy rengeteg lehúzó érzelem tombol benne: félelem, elhagyatottság, fájdalom, tehetetlenség, bűntudat, harag, agresszió … és … a szeretet utáni mérhetetlen vágyakozás. A kezelés segített neki meglátni azt az alapmintázatot, amely mindezidáig nem engedte őt közel saját magához. Elutasításból és el nem fogadásból épített bástyáinak védővonalain belülről arra várt, hogy az a bizonyos külső világ megváltozzon … ám ez sosem történik meg … mert valójában nincs olyan, hogy: kint és bent – hiszen minden egy – vagyis amit „kint”-nek érzékelünk az van „bent” is és fordítva.
Hamar rátaláltunk a szívében lakozó, szeretet után áhítozó magányos gyermekre, de először nem sikerült közel kerülni hozzá, mert Egójának akarata és erőteljessége egy rendkívül zord, utálatos tábornok képében jelentkezett, aki nem engedte ezt a folyamatot. A ringatás alatt képes volt átélni az elutasítást és az el nem fogadást, miközben érzékelte a tábornok egyre zordabbá és zsarnokabbá válását. Kis idő múlva azonban képessé vált arra, hogy megadja a tábornok számára a létezés lehetőségét. Ez a fordulat új érzéseket teremtett ott mélyen, legbelül – és a változás első jelei mutatkozni látszottak. Végül átélte testének egységét, eltűnt a dualitás és megértette, megérezte, hogy milyen is az – egységben lenni önmagával, ahol mindennek van helye, hiszen a tér végtelen.
„A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. Nincs határ közted és egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság. Benned van minden dolog, a legkisebb és a legnagyobb, a leghatalmasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú. A Föld minden eleme egyetlen atom. A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye. Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti. … Figyelj benső éned hangjára, nézz bele idő és tér végtelenségébe. A csillagok dalolnak ott neked, a számok beszélni kezdenek hozzád, a kozmosz örök kórusának hangjaival.” (Hermész Triszmegisztosz)
***
Egy hónappal ezelőtt felkeresett egy 56 éves hölgy, mert szeretett volna megszabadulni a depressziójától. Kórházi kezelés után, 3 különféle gyógyszerre beállítva éli a mindennapjait, s elmondása szerint délelőttönként a gyógyszerek hatásától semmit nem tud csinálni, dél körül tér magához, neki ekkor kezdődik a nap. A kezelés alatt kiderült, hogy súlyos, nehéz gondolatok zavarják, és állandó félelemben él, nem érzi elég jónak magát, képtelen megfelelni a saját maga felé tett elvárásainak. Érezhető és látható volt, hogy pihegve, kapkodva lélegzik, s egyre többször megerősítette magában, hogy ő nem is tud mélyen lélegezni, képtelen arra, hogy mély hasi légzést folytasson. A negyedik kezelés alkalmával, ahogy a hasán pihent a keze elkezdett hullámozni fel és le. El sem akarta hinni, hogy ő erre képes. Pedig láthatóan meg tudta csinálni, hiszen a rekeszizom magasságában lévő blokk feloldódott, s ettől kezdve képessé vált arra, hogy lazán és mélyen lélegezzen.
Sokszor a légzésünkkel nyomjuk el az érzelmeinket, a mély érzéseinket. Ő is pontosan ezt tette évtizedeken át, csoda, hogy eddig kibírta ilyen kevés levegővel.
Végül annyira el tudott lazulni, amennyire még soha, pedig az első három kezelés alkalmával az izmai még betonkeménységűek voltak. A változás hétről hétre jól érezhető és folyamatos. Ráébredt arra, hogy ő mindent negatív hozzáállással és félelemmel telve közelít meg, hogy folyton ostorozza és bünteti magát, miközben azt gondolja, hogy ő a betegség áldozata és nem tehet semmiről. El akarta hárítani a betegséget, ezzel hatalmas energiát adott a meglétének, ahelyett, hogy elfogadta és befogadta volna. Óriási előrelépés, ha az ember eljut odáig, hogy más szemszögből tud rátekinteni saját magára és a vele történő dolgokra. Ebben van ugyanis a gyógyulás lehetőségének a kulcsa.
***
Bemutató előadást tartottunk a férjemmel egy budapesti jógaközpontban, amely után egy 74 éves hölgy odajött hozzánk és nagyon határozottan azt mondta, hogy ő érzi, hogy erre a módszerre van szüksége ahhoz, hogy meggyógyuljon. Hamarosan fel is keresett, és megkezdtük a munkát. Gyakorlatilag nem volt olyan része a testének, szervezetének, amit egészségesnek tudhatott volna. Problémák sokasága volt tapasztalható úgy a mozgás-szervrendszerben, mint az emésztőrendszerben vagy a szív- és érrendszerben, ezenkívül ott volt még az érzelmi hullámzás, az önutálat, az indulatosság és a türelmetlenség is, valamint mindaz a félelem, amit születésétől fogva megélt, amely miatt úgy vélte, hogy „az egész világ rossz”. A módszer gyengédsége megnyugtatta, határozottsága pedig meghökkentette őt. Érdekes volt látni, ahogy egyre jobban kinyílik önmaga számára, s ahogy a szíve „sötét és üres szobájában” megjelenik a fény. Már a második kezelés alkalmával képes volt a szívében szeretetet érezni ráadásul önmaga iránt!, ami azért hatalmas előrelépés, mert gyermekkorától fogva utálta önmagát és nem tudta elfogadni magát olyannak, amilyen. Különféle betegségei lényegében ebből fakadtak, s most, hogy elindult az úton önmaga felé határozottan érezhető a változás, még a kisugárzása is megváltozott. Az első kezelés alkalmával megkérdezte, hogy „négy kezelés elég lesz ahhoz, hogy teljesen meggyógyuljak?” Most pedig tisztán látja, hogy ez nem a kezelések számától függ, hanem attól, hogy mennyire képes beengedi önmagát önnön lényének azokba a részeibe, lelkének azokba a zugaiba, amelyeket eddig zárva tartott még saját maga előtt is. A változás és a gyógyulás pedig folyamatos, ráadásul egyáltalán nem fájdalmas, inkább izgalmas és örömteli!
***
Egy 21 éves fiatalember azzal a problémával keresett fel, hogy nagyon sokat köhög. A köhögés minden év októberében megkezdődik és tavaszig tart. Az előzetes kivizsgálások alapján kiderült, hogy nem allergiás semmire, de eddig még semmilyen terápia és gyógymód nem segített. A kezelés során fény derült arra, hogy 2 éves volt, amikor a testvére megszületett, és ő azóta produkál ilyen tüneteket. A születési időpontok is bámulatosan stimmelnek: ő áprilisban született (tavasszal), a testvére pedig októberben! Mi több, soha nem jöttek ki igazán egymással, mindig harcoltak, sosem értettek egyet, s ez még most felnőtt korukban is folytatódik, bár finomabb formában. A kezelés folyamán a teste hihetetlen módon jelezte mindazt a fájdalmat és meg nem értést, amit a testvér megszületése majd jelenléte, valamint a szülőkkel való kapcsolatának változása okozott a számára. Kiderült, hogy ő volt a “rossz” fiú, akit mindig leszidtak a testvérével (a kicsivel) szemben. A benne élő gyermek szomorú és magányos volt, és nagyon szerette volna, ha ő is megkapja azt a védelmet, amit a testvére élvezett. Fantasztikus volt megtapasztalni, hogy egy közel 2 m magas fiatal és erős, fizikailag edzett férfiember hogyan nyílik meg és tárja fel a ringatás hatására a mélyben elrejtett sebzett gyermeki lényét, hogy hogyan teremti meg önnön magával azt a kapcsolatot, amire eddig csak várt. A kezelés során ez egész teste átalakult. A kezdetben kissé feszes izmok lassan felengedtek, a félelem oldódni kezdett, és végül megjelent a játékosság, az élet szeretete és az egység érzése. A nem kell félni, nem vagy egyedül és a nem bánt senki érzése, valamint az olyannak szeretlek, amilyen vagy (minden csínytevéseddel együtt) érzése. A teste ellágyult, s úgy feküdt ott a kezelőágyon, mint egy mosolygós kedves kisgyermek, aki rendkívül jól érzi magát a bőrében.
***
Egy harmincas éveiben járó fiatal nő párkapcsolati problémáját szerette volna megoldani. A legnagyobb problémát az adta, hogy egyik kapcsolata sem tudott igazán elmélyülni, mert valahol mindig elakadt valami. Már a meditáció során megfigyelhető volt, hogy milyen nagy különbség van a belégzés és a kilégzés hossza között, a belégzése ugyanis jóval rövidebb volt. Tudat alatt a légzés lerövidítésével, gátlásával sikerült elérnie, hogy az érzelmeit elfojtsa és ezzel megakadályozza a kapcsolat elmélyülésének lehetőségét. A kezelés alatt a teste csodálatos módon jelezte a blokkokat, a félelmeket és a test két oldala közötti különbségeket. Például, a karjai ringatása közben mindkét kar esetében más-más érzések emelkedtek elő, amelyek hozzásegítették őt ahhoz, hogy képes legyen lezárni a múltját és győztesnek érezze magát a saját életében, megtanulva mindazt, amire szüksége volt, de nem cipelve tovább a terheket. A szeretethiány, a szerető apa (férfi) hiánya már, mint gyermekkori élmény jelent meg azzal a félelemmel együtt, hogy „sosem fog úgy szeretni, ahogy én szeretném; elveszíthetem”. És most felnőttként pontosan ugyanezt tapasztalta életének mindennapjaiban. A testérzetekre való ráhangolódás és azok belégzése, majd integrálása könnyen és gyorsan oldotta ezt a félelmet és segítette hozzá ahhoz, hogy a benne élő, szeretetre vágyó gyermekkel felvehesse a kapcsolatot és átélhesse ezt a számára új együttlétet, ami magával hozta az élettel együtt áramlás érzését is. Megindult a gyógyulás folyamata!
***
A következő férfi két-három éve érzi, hogy kibillent az egyensúlyából, gyakran túlzásokba esik, ami megnyilvánul például abban, hogy munkamániássá válik, majd kis idő múlva nem hajlandó egy szalmaszálat sem odébb rakni, a munkamánia átmegy halogatásba. Ez a szélsőséges viselkedés más területeken is megnyilvánult pl: rányomta a bélyegét az étkezési szokásaira, illetve a szüleivel és a párjával való kapcsolatára is. Kiderült, hogy emésztési és bélproblémákkal is küzd, műtéten is átesett már, és nem tudja úgy kifejezni magát, ahogy szeretné – leblokkol az adott helyzetekben.
A feltáró beszélgetés és a ringatás segítségével bámulatos megtapasztalásokban lehetett része/részünk. Az emberi test ugyanis soha nem hazudik, mindig pontosan azt mutatja, ami van, nem szépít, nem visel álarcot, egyszerűen őszinte. Most is, mint mindig felszínre emelkedtek a jelzések, megérkeztek az üzenetek, nekünk már csak annyi volt a dolgunk, hogy szemléljük őket. Az első kezelés alkalmával rendkívül rosszul érezte magát. Olyan volt számára a ringatás, mintha egy háborgó tengeren hajózna egy kis lélekvesztőben. Émelygett, vándorló fájdalmai voltak, az egész teste furcsává vált. A kezelés után több napig tartó erős hasfájás gyötörte, ami ott és akkor természetesen kellemetlen volt a számára, de ő tudta, hogy ez csak azt jelzi, hogy mélyen meg lett bolygatva mindaz, amivel eddig nem akart foglalkozni. Most azonban elérkezett az idő, hogy szembenézzen ezekkel. A hasfájás elmúlt, s a blokkok folyamatos oldódása miatt a második kezelést már egészen másképp élte meg. Ez alkalommal előkerültek a mélyből olyan emlékek, amikre elmondása szerint nem emlékezett (legalábbis intellektuálisan nem, de a sejtmemóriából életre hívódhattak), s most mégis, ahogy szemlélte ezeket az emlékeket (a furcsa kisfiút, aki más, mint a többiek, aki látja a jövőt és a szellemeket, akit nem nagyon értenek meg, s ezért inkább hallgat, aki fél, mert egyedül érzi magát, … stb.) ráébredt arra, hogy mi is történt vele valójában, hogy mikor és hogyan zárta be saját magát. A benne élő gyermek kiszabadulása és felszabadulása új érzés volt a számára, amit most minden sejtjével képes volt átélni. Új fejezet kezdődött az életében!
* * *
Egy hölgy az érzelmek kifejezésének problémájával érkezett hozzám. Fizikai szinten is megjelent már egy tünet, a torkában érzett gombócot. Kellemetlen volt számára, hogy nem tudja felvállalni, kimondani, vagy valamilyen módon kifejezni az érzelmeit, hanem behódol a körülötte lévő embereknek. Elmondta, hogy sokszor még magának sem meri bevallani, hogy mit érez. A ringatást megelőző feltáró beszélgetés során kiderült, hogy a családban a nagyszülőktől kezdve a szülőkön át egészen a testvérekig senkinek nem erőssége az érzelmek kifejezésre juttatása. Mindenki tele van gátakkal, magába zárkózott, nem osztják meg sem az örömüket, sem a bánatukat, sem a szeretetüket. A kezelés folyamán megfigyelve önmagát felfedezte magában a komoly, zárkózott felnőtt mellett a pajkos kisgyermek létezését is. Ez volt lényének az a része, aminek a hiánya már nagyon erőteljesen jelentkezett. Ennek ellenére eleinte komoly nehézségekbe ütközött a kisgyermekkel való találkozást, nagyon távolinak érezte, mintha nem is egy térben lennének. Később, ahogy a közöttük lévő távolság csökkent könnyebbé vált a kapcsolat felvétele. Nagyon érdekes volt látni, ahogy a testének különböző részein képes volt felfedezni, hogy kinek az irányítása alatt működik az adott testrész, a szigorú, komoly felnőtt, vagy a pajkos, játékos gyermek van-e jelen. Minden alkalommal, amikor a felnőttel találkoztunk nevetésben tört ki. Ez a nevetés gyorsan oldotta a helyi blokkot, s rövid időn belül megjelent a könnyedség és a játékosság. Fizikai szinten fokozódott a vérkeringés, javult a nyirokkeringés, elmélyült a légzés, a sejtek több oxigénhez jutottak, fellélegeztek, a szervezet biztonságban érezvén magát ellazult, és a sejtemlékezetből egyszer csak felszínre emelkedett egy emlék: „Kicsinek nagyon cserfes voltam, de a szüleim elég drasztikusan leállítottak. Azt mondták, hogy idegesítő vagyok.” – mondta. Ekkor vált világossá, hogy mi is történt valójában. Bezárkózott, mert nem akart idegesítő lenni. Ő csupán azt akarta, hogy szeressék, ezért olyanná vált, amiről azt gondolta, hogy szerethető a szülei számára.
Az ő számára a következő lépés, hogy a benne élő gyermekkel kialakítson egy újfajta kapcsolatot, amelyben úgy szereti önmaga gyermeki részét, ahogy van. Elfogadja a pajkosságát, a cserfességét, azokat a formákat, ahogy az érzelmeit kifejezi, s nap mint nap biztosítja a gyermeket arról, hogy nem kell megváltoznia semmiben, nem kell elbújnia sehova, mert ő úgy szereti, ahogy van. Ahogy ez a kapcsolat változik és elmélyül, úgy alakul és változik majd a körülötte élő emberekkel való kapcsolata is. Olyan ez, mint, amikor elültetünk egy magot, locsoljuk, gondoskodunk róla, szeretettel gondolunk rá, és kíváncsian várjuk, hogy mivé fejlődik. Kívülről lehet, hogy semmi nem látszik, hiszen ki sem bújt még a földből, mégis tudjuk, hogy a mag belsejében megindultak a folyamatok, s csak idő kérdése, hogy mikor élvezhetjük a színpompás virágot.
* * *
Egy fiatal férfi pánik betegség miatt kezdett kezelésre járni. Olyan erős rosszullétei voltak, hogy nem tudott kimozdulni a lakásból, nem tudott fizikai munkát végezni, így sportolni sem. Mellkasi szorítás, légszomj, elgyengülés voltak a legjellemzőbb tünetei, lényegében egész nap feküdt. A kezelések között különböző egyszerű gyakorlatokat adtam neki, amit kértem, hogy rendszeresen végezzen el. Néhány hét után azt mesélte, hogy már nem csak akkor megy ki a lakásból, amikor eljön hozzám, hanem többször elmegy sétálni. Újabb néhány hét után már több órát kint töltött a szabadban és újra elkezdett sportolni, amitől még jobban érezte magát. Végül annyira megerősödött, hogy eldöntötte, hogy munkát keres.
* * *
Egy kislánynak erősen görcsölt a hasa. Idegesség miatt szokott nála előfordulni, ez alkalommal az iskolában lett rosszul hirtelen. Elkezdtem ringatni. A kezelés első néhány percében rosszabbul érezte magát, de aztán rövid idő alatt sikerült teljesen ellazulnia és megnyugodnia. A ritmusos mozgás, a mély egyenletes légzés és a biztonságos környezet, amely arra a néhány percre köré varázsolódott az iskola feszültséggel teli világában segített neki abban, hogy a görcs teljesen feloldódjon.
* * *
Egy 14 éves fiú erős izomlázról panaszkodott, a hasizmai és a combizmai lettek túlterhelve. Alig bírt mozogni, minden testhelyzetváltozás fájdalmas volt a számára. A kb. 30 perces kezelés alatt kezdte érezni, ahogy ellazulnak az izmai és csökken a fájdalom. A kezelés végére sokkal könnyebbnek érezte magát. Az izomláz, mely általában több napig tart, most másnapra teljesen megszűnt a ringató kezelésnek köszönhetően.
* * *
„Konkrétan a kíváncsiság vitt el a kezelésre, hiszen akkor úgy gondoltam, hogy nekem semmi különös gondom nincs. Nagyon érdekelt, hogy nekem, aki nem tudok lazítani, relaxálni, milyen érzés lesz ez. Biztos ismerős másoknak is, hogyha becsukják a szemüket, mert pihenni szeretnének, azonnal gondolatok ezrei kavarognak a fejükben. Velem is így történt – az első percekben legalábbis. Tele volt a fejem mindenfélével, a saját életemből, illetve arra is gondoltam, amikről a kezelés előtt beszélgettünk. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy nem is tudom mióta, de nem gondolkodom semmin, csak hagyom magam ellazulni a ringatásban. Ez odáig fokozódott, hogy nem tudtam tudatosan gondolkodni semmin, pedig megpróbáltam, már csakazértis. Ez számomra maga a csoda, hiszen eddig soha nem tudtam az agyamat kikapcsolni. A kezelések alatt mindig határtalan nyugalmat, szeretetet érzek. Az első alkalommal éreztem, hogy a feszültség elhagyja a testemet, fantasztikus volt. Mindez úgy, hogy nekem tulajdonképpen semmit nem kell tennem, CSAK hagyni, hogy történjen velem… Ezek az érzések napokig, hetekig velem voltak/vannak. Kiegyensúlyozottabb, türelmesebb, toleránsabb vagyok. Ezáltal sokkal boldogabb is, ami kihat a környezetemre is természetesen. Tehát röviden: ez mindenkinek jó, nemcsak annak, aki részt vesz a kezelésen, hanem annak is, aki élvezi/élvezheti a benne végbemenő pozitív változásokat. Azóta már kipróbálta a lányom és a férjem is, hasonló tapasztalatokkal.”
(Piroska)
* * *
„Érdekes, új élmény volt számomra a kezelés. Kellemes, lágy, szabadon lebegés, mintha víz venne körül. Nyugalom, békesség jutott el minden porcikámhoz. Az ellazulás felsőfoka. Biztonságban éreztem magam, ami a mai világban igazi kincs. A kezelés jótékony hatását még másfél – két hétig éreztem.”
(Andrea)
* * *
„Az első két kezelés alkalmával nem éreztem semmi különöset. Fájtak a vállaim, a csípőm, a térdeim, és ez a fájdalom végig megmaradt. A harmadik alkalommal azonban történt valami, a kezelés alatt elmúltak a fájdalmaim és elkezdtem érezni a testemben az áramlásokat, ahogy a lábfejemtől elindult felfelé és hullámzott végig rajtam, és fordítva a vállam és a kezeim ringatásakor keletkezett hullámokat éreztem a lábamban is. Rendkívül érdekes megtapasztalás volt ez, mindamellett teljesen el tudtam lazulni, ki tudtam kapcsolni, átjárt a béke és a nyugalom érzése. Ez a nyugodt, kiegyensúlyozott állapot mindig hosszú ideig tart a kezelések után is. Csodálatos érzés. A fájdalmak a kezelések után még visszatérnek, de lényegesen csökkent az erősségük. Hétről hétre egyre jobban érzem magam.”
(Marika)
* * *
„50 éves, kétgyermekes nő vagyok, éppen az életem válságának kellős közepén. Eddig is hittem benne, de immár meggyőződésem, hogy véletlenek márpedig nincsenek. Anikóval több, mint tíz éve ismerjük egymást, egy időben sokat dolgoztunk, tanultunk együtt, sok területen nagyon hasonlóan gondolkodunk. Úgy alakult, hogy jó néhány évig nem találkoztunk. Nemrég „véletlenül” összefutottunk, és beszélgetni kezdtünk. Életemnek egy nagyon nehéz, próbákkal, kérdésekkel, választásokkal teli szakaszát élem.
Az elmúlt években súlyos veszteségek értek, elvesztettem a szüleimet, volt egy súlyos betegségem műtéttel a végén, egy évvel ezelőtt autóbaleset ért, melynek következményei még ma is tartanak. Ezek az események arra késztettek, hogy megálljak egy pillanatra, és filozofikus alkat lévén gondoljam át az értékrendemet. A baleset a lelki traumán túl fizikai sérülésekkel is járt. A bal vállam megsérült, ami folyamatos, erős fájdalom mellett szinte mozdíthatatlanná vált. A kezemet alig tudtam felemelni, fogni, tartani is nehézséget okozott. Vizsgálatok és kezelések sora következett, melyek egyike sem vezetett semmilyen eredményre, még a probléma okát sem sikerült feltárni. A sebész műtétet javasolt, amit nem vállaltam, mert semmi konkrétumot nem tudott mondani, és alternatív gyógymódokat kezdtem keresni. Végül a fájdalmat akupunktúrás kezeléssel sikerült a minimálisra csökkenteni, és a kezem mozdíthatósága is javult. Ekkorra már teljesen lemerültem testileg, lelkileg, szellemileg egyaránt, és már párkapcsolati problémáim is adódtak. Azt gondolom közel jártam a depresszióhoz, semmihez nem volt kedvem, állandóan fáradt és energiátlan voltam, rosszul aludtam, pedig ezek egyike sem volt rám jellemző azelőtt. A környezetem energikus, vidám, mosolygós embernek ismert. Ilyen állapotban találkoztam Anikóval, és néhány beszélgetés után elmentem hozzá Holistic Pulsing kezelésre.. Már az első kezelés után teljesen elmúlt a fájdalom a vállamból és sokkal jobban és bátrabban tudtam mozgatni a kezem. Ami ennél is meglepőbb számomra, az a béke és nyugalom, ami eltöltött. Felfrissültem és visszatért az energiám. A változás fokozatos. Minden kezeléssel jobb. Eleinte még éreztem magamban a feszültségeket, de legutóbb már a kezelés alatt éreztem, hogy áramlanak bennem az energiák, oldódnak a kötések, és olyan pihentető volt, mintha nyaralásból tértem volna haza. Az állandó fáradtságérzetet, az alvászavarokat mintha elfújták volna, és újra átalszom az éjszakát. Megoldandó problémáim most is vannak, azt hiszem ez, ebben a felgyorsult, stresszel teli világban elkerülhetetlen. Ami nagyon nagy segítség, a Holistic Pulsingnak köszönhetően, hogy most már van energiám, és ami ennél is fontosabb, van békém, nyugalmam, harmóniám. Ezek nélkül ugyanis nem lehet jól mérlegelni és jó döntéseket hozni.”
(Ildikó)
* * *
Végezetül hadd meséljem a saját tapasztalatomat, amit izraeli utazásom során szereztem egy teljes terápiás kezelés alkalmával. Engem mindenki nyugodt, kiegyensúlyozott embernek ismer, aki nagyon türelmes és csendes. Én is sokáig ilyennek “ismertem” magam, bár volt, amikor azt éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok ilyen. Ott mélyen belül azt éreztem, hogy legszívesebben táncra perdülnék, amikor zenét hallok, hogy hangosan szétkürtölném az örömömet vagy a bánatomat, hogy kiugranék a bőrömből és valójában egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások. De mégsem tettem ilyesmiket, inkább nagyon visszafogtam magam. A kezelés során világossá vált, hogy az olyannyira imádott nagyapámat nagyon korán elveszettem, mindössze 4 éves voltam, és a halálát nem tudtam feldolgozni. Úgy éreztem, hogy magamra hagyott, pedig én nagyon szerettem őt. Az apukám lett volna a mentsváram, de a nagymamám közénk helyezkedett, így az apukám távol került tőlem. Mindezt úgy éltem meg, hogy ők nem szeretnek engem, ezért “hagytak el”. Én pedig azt akartam, hogy szeressenek. Nagy árat fizettem érte, hiszen azt gondoltam, hogy ha jó leszek, akkor szeretni fognak. Így a táncra perdülős, érzelmeit szétkürtölő kis vadócot jó vastag falakkal körbevett várba zártam, és lényemnek csak a szelíd, csendes oldalát voltam hajlandó tudomásul venni. Gyakorlatilag féloldalassá váltam. A nagyapám és az apukám általi elhagyatottságom érzését később természetesen rávetítettem a férjemmel való kapcsolatomra is, ami újabb problémákat szült. Nagyon érdekes volt ráébredni ezekre az összefüggésekre, ám ez semmi nem volt ahhoz képest, amit lényemnek azzal a részével való találkozás jelentett, ami oly régóta szeretett volna lélegzethez jutni. Leomlottak bennem a várfalak és kezdetét vette valami új, valami más. Megszűnt a féloldalasságom, amit addig fizikailag is érzékeltem. Most úgy érzem, hogy kerek egésszé váltam. Felszínre jött bennem a kis vadóc, aki szeret táncolni, játszani, aki fel meri vállalni a gyengeségeit és, aki nagyon boldog attól, hogy végre nem kell a várfalak között kuksolnia. A kezelés során egészen újfajta életérzés járta minden sejtemet, és ez azóta is megmaradt bennem, a részemmé vált, csakúgy, mint a könnyedség, a játékosság és az élet szeretete.
Ez a megtapasztalás hozzásegített ahhoz, hogy az általam végzett kezelések mélysége is megváltozzon. Ahogy én változom, úgy változik körülöttem a világ. Akik rendszeresen járnak hozzám kezelésre, azok pontosan tudják, hogy miről beszélek, hiszen megtapasztalhatták a saját bőrükön. Így most már több olyan ember él ezen a Földön, akik hasonló tapasztalatokra tehettek szert e csodálatos módszernek köszönhetően. Bízom benne, hogy egyre többen leszünk 
* * *
További néhány eset Tovi Browning: The Power of Softness – Holistic Pulsing című könyvéből
„Terrorizmus áldozata vagyok. Egy bombarobbantás következtében megsérültem, rettenetes félelmet és fájdalmat éltem át. A lábam beszorult a törmelékek alá, mégis szerencsésnek mondhatom magam, habár hosszú óráknak tűnt, mire sikerült kiszabadulnom. Hónapokon át képtelen voltam nyugodtan aludni, újra és újra visszatértek azok a rettenetes képek, mi több rendkívül furcsának találtam, hogy a sérült lábamat gyakorlatilag nem éreztem, mintha elvesztettem volna. Soha többé nem tudtam nevetni.
Mindenki számára áldás volt, amikor Holistic Pulsing terapeuták érkeztek a rehabilitációs központba. A kezelések hatására 18 hónappal a tragédia után újra képes voltam teljes szívből nevetni. A lágy mozgások hatására megnyugodott az elmém, és újra átaludtam az éjszakát. Úgy éreztem, mintha a robbantáskor keletkezett törmelékek által fogva tartott lábam most szabadult volna ki igazán és tért volna vissza hozzám. Újra érzem, hogy van lábam.”
* * *
„45 éves koromban egészen jól éreztem magam a bőrömben, mindössze egyetlen dolog zavart, ami megkeserítette felnőtt éveimet – a hátam felső részén található „púp”. Számtalan szakembernél jártam, senki nem tudott segíteni, azt mondták, hogy meg kell tanulnom ezzel együtt élni. Ebben a hitben éltem, amikor találkoztam a Gyengédség Erejével. Ennek ellenére azt mondták nekem, hogyha kitartóan eljárok a kezelésekre, a testem reagálni fog és megváltozik. Számomra ez az egész egy csoda. Hat hónapig tartó kezelés sorozat után a hátam hajlékonnyá vált és kiegyenesedett. Jól nézek ki és jól érzem magam!”
* * *
„Hónapokon keresztül nagyon fájt a hátam. Munka után hazamentem és bezuhantam az ágyba, a fájdalomtól nem tudtam kiegyenesedni. Mindössze két H.P. kezelésen vettem részt (a körülmények miatt rövidített változatban) és teljesen elmúlt a fájdalmam. Azóta kiegyenesedve járok.”
* * *
„Évek óta szemüveges vagyok, ám valami csodás dolog történt, amikor a Holistic Pulsing tanfolyamon rendszeresen kaptam kezeléseket, melyek a tanfolyam részét képezték. Mivel elhomályosodott a látásom, elmentem a szemészetre, gondolván, hogy itt az ideje a szokásos szemüvegcserének. A vizsgálat után azonban megkérdezték, hogy történt-e mostanában valami szokatlan a fejemmel, mert a látásom drámai módon megjavult, így jelentős mértékben csökkenthetjük a számomra szükséges szemüveg erősségét. Nagyon meg voltam lepődve, de azóta már magam is H.P. terapeuta lettem és megtanultam, hogy bizony számíthatok váratlan eseményekre és most már azt is tudom, hogy a test bármire képes, ha megkapja a megfelelő inputot.”
vissza a Holistic Pulsing oldalra
* * *
* * *
