A felelősség

A felelősség kérdése igen kényes téma akár az egészséggel, akár más területtel kapcsolatos, épp ezért talán hasznos, ha kicsit elmélkedünk róla. Az éremnek most is két oldala van. Az egyiken található a teljes felelősségvállalás, a másikon az áldozatiság. Amikor teljes mértékben felvállalom a felelősséget, akkor tisztában vagyok azzal, hogy mit teszek, vagy mit nem teszek, hogy milyen gondolataim vannak, milyen érzésekkel töltöm meg a mindennapjaimat, céljaim vannak, amit el akarok érni, legyen az több bevétel, vagy egy betegség felszámolása, és nem kívülről, nem mástól várom a megoldásokat, hanem önmagamtól lépek, de tisztában vagyok a saját korlátaimmal is, és nem csapom be önmagam. A másik esetben áldozatnak érzem magam. Sok mindent szeretnék, de…… vannak elképzeléseim, vágyaim, álmaim, de…… ha sok pénzem lenne, ha egészséges lennék, akkor meg tudnám valósítani a céljaimat, de…..  És anélkül, hogy észrevenném, ez a de olyan vastag falat emel körém, hogy végül már nem is látok át rajta, nem látok tőle tisztán, olyan, mintha a körülöttem lévő világ eltorzulna. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor be kell látnunk, hogy mindkét oldal megtalálható bennünk, és biztos vagyok abban, hogy Te is, kedves Olvasó, megtapasztaltad már, hogy milyen a világ, ha az egyik vagy a másik szemszögből nézed. Igen. Vannak helyzetek, amikor vállalni tudjuk a teljes felelősséget, és vannak olyanok, amikor áldozatokká válunk. Most állj meg egy pillanatra, nézz magadba, és elevenítsd fel azt a múltbeli élményedet, amikor vállaltad a felelősséget, amikor senki mást nem hibáztattál semmiért, amikor nem számítottak a külső körülmények, mert pontosan tudtad, hogy egyedül magadat okolhatod, vagy dicsérheted. Most figyeld meg, hogy mit éreztél, mit tapasztaltál akkor. Akár negatív, akár pozitív kimenetelű dologról volt szó …..  Éreztél erőt magadban? Szabadságot? Esetleg hatalmat? Érezted, hogy Te alakítod mindazt, ami Veled történik? Magabiztosságot? Örömöt? Megnyugvást? Békét a szívedben? Mi minden volt még benned akkor? Szánj rá időt és vizsgáld meg. Megéri!

Most eleveníts fel egy olyan helyzetet, amikor teljesen kiszolgáltatottnak, áldozatnak érezted magad. Minden apró részletét vedd nagyító alá, s figyeld meg most is, hogy mi zajlik/zajlott benned. Milyen érzések bukkannak föl? Félelem? Fájdalom? Elhagyatottság? Gyengeség? Erőtlenség? Zaklatottság? Gyűlölet? Úgy érezted, hogy semmit nem tudsz tenni annak érdekében, hogy változzon valami? Esetleg pánikba estél? Netán rád tört a depresszió? …. Szemléld mindazt, ami előjön belőled, de ne azonosulj vele. Legyen ez olyan, mintha egy filmet néznél a moziban. S, ha vége a filmnek, akkor itt az idő, hogy hasznosítsd a tapasztalataidat.
Sajnos sokszor a könnyebb utat választjuk. Kívülről várjuk a megoldásokat, és a környezetünket hibáztatjuk, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Előfordul, hogy megbetegszünk, és szükségünk van mások segítségére. Ilyenkor jólesik, ha kiszolgálnak, ha odafigyelnek az igényeinkre. Mégis van úgy, hogy egy hosszabb ideig tartó betegség alatt a beteg ember zsarnokká válik, követelődzik, mindenkit hibáztat valamiért, és akár a gyűlölet illetve az irigység is fellángolhat benne. Vajon miért? Vizsgáljuk most meg ezt a példát mindkét oldalról.

1. Ha áldozatnak érzem magam: ilyenkor a betegség egy kívülről jött csapás. Azt gondolom, hogy ha nem lenne, sokkal jobb lenne. Nem értem, hogy hogyan történhetett ez meg velem, és miért pont velem! Miért épp én vagyok az a szerencsétlen, akinek ilyen sors jutott. Kiszolgáltatottnak érzem magam, és nem vagyok képes semmiféle aktív részvételre, a folyamatok irányítása kicsúszott a kezemből. Meg akarok szabadulni a tünetektől, minél hamarabb túl akarok lenni ezen az egész szörnyűségen. Csináljon hát valaki valamit velem, hogy meggyógyuljak!
2. Ha tudom, hogy a felelősség az enyém: megteremtettek magamban egy betegséget. Szükségem van rá, valamit meg kell általa tanulnom. Még nem tudom, hogy mi az, de ki fog derülni. Tudom, hogy mindaz, ami a betegség időszaka alatt történik velem, az is az én gondolataimnak, érzelmeimnek, tetteimnek és döntéseimnek az eredménye, bár lehet, hogy most nem látom tisztán az összefüggéseket, de pontosan tudom, hogy semmi nem történik véletlenül. Mindennek oka van. Itt és most. Ha képes vagyok jelen lenni a saját betegségemben, akkor képes vagyok arra is, hogy feloldjam magamban azt a blokkot, aminek a következtében kialakultak a tünetek. Sok segítségem van, hiszen itt vannak az orvosaim, a családom, de a gyógyulás csakis rajtam múlik, mivel pl. a fájdalomcsillapítók eltompítják ugyan a fájdalmat, de nem oldanak meg semmit. A gyulladáscsökkentők megszüntetik a szöveteimben lévő gyulladást, de ha nem fejtem meg a lelki okát, akkor újra megtörténik. Tehát nem a tünetektől akarok megszabadulni, hanem határozott célom, hogy visszaálljon szervezetemben az eredeti harmonikus állapot.

Gondolom, mindenki érzi a különbséget a két hozzáállás között. Mégsem könnyű elfogadni és tudatossá tenni önmagunkban, hogy nem csak a számunkra jó dolgok múlnak rajtunk, hanem a kellemetlenek is. Ha van kedved, csinálj végig velem egy újabb gyakorlatot, hogy megtudd, benned mi rejlik a felelősség felvállalásával kapcsolatban:

Gondolj valamire, ami boldogtalanná tesz, ami frusztrál; lehet ez egy múltbéli dolog, de lehet, hogy most van jelen az életedben, lehet valamiféle betegség, vagy egy traumatikus esemény, válás, baleset, bármi. Most mondd ki hangosan, vagy magadban a következő állítást (és eközben figyeld meg az ezzel kapcsolatosan felmerülő érzelmeidet!): Én döntöttem úgy, hogy ez történjen, mert így akartam, vagy szükségem volt rá.
Figyeld meg, mi minden merül fel benned. Haragot érzel, ellenállást, bosszúságot, vagy ellenkezőleg inkább megkönnyebbülést, örömöt? Bármi lehetséges.
Most gondolj valami olyasmire, ami abszolút pozitív a számodra, amitől rendkívül boldog voltál, vagy boldog vagy jelenleg is, és ismételd el az előbbi állítást: Én döntöttem úgy, hogy ez történjen, mert így akartam, vagy szükségem volt rá.
Ismét alaposan figyeld meg a felmerülő érzelmeket.

Ha végigcsináltad, akkor nagyon sok hasznos információt szereztél saját magadról. Ezentúl már csakis rajtad múlik, hogy mennyire vagy bátor a teljes felelősség felvállalását illetően. Igen, bátorság kell, ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni önmagunkkal és rájöjjünk arra, hogy milyen óriási hatalommal vagyunk felruházva. Nyisd ki hát a szíved, légy bátor és ne félj önmagadtól!

Oszd meg másokkal, küld el E-mailen, add a kedvenceidhez:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

kategória: Betegségek, Önismeret | címke: A felelősség, Betegségek, Önismeret