Erőszakmentes kommunikáció
Pozitív gondolkodás

Manapság már a csapból is az folyik, hogy gondolkodjunk pozitívan, úton, útfélen találkozunk a legkülönfélébb módszerekkel, amelyek megtanítják a trükköket. Mégis sokan elvesznek a módszerek között, vagy félreértelmezve a dolgokat belevesznek egy-egy módszerbe, később pedig talán csalódottan adják fel, mert nekik valamiért nem működik.

Véleményem szerint teljesen mindegy, hogy melyik módszert alkalmazzuk, hogy milyen technikák segítségével érjük el végül a célunkat és tanulunk meg erőszakmentesen kommunikálni. Az alapja mindegyiknek az, hogy első lépésként olyan önismeretre tegyünk szert, amely nem csupán felszínes rálátás biztosít. Önnön lényünkben mélyre ásva, az életünk során bezárt kapuinkat kinyitva és önmagunkkal bátran szembenézve, felfedezhetjük a tulajdonságainkat, a személyiségjegyeinket, megismerhetjük a gondolatainkat és az érzelemvilágunkat. Ezenkívül ráébredhetünk arra is, hogy mik a valódi igényeink és a vágyaink. S, hogy miért van erre szükségünk? Azért, mert addig nem tudjuk kinyilvánítani azt, ami bennünk zajlik, amit szeretnénk, amire vágyunk, amíg nem vagyunk mindezekkel tisztában, amíg nem tudatosultak bennünk.

Az erőszakmentes kommunikáció alapja az „én üzenet”. Elsőre úgy tűnhet, mintha egy rendkívül egoista szemlélet lenne, hiszen milyen dolog az, ha folyton magamról beszélek. Az „én üzenet” azonban egészen másról szól. Azt fedi fel a másik előtt, hogy hogyan érzem magam, hogy milyen gondolatok születtek meg a fejemben egy adott helyzetben és, hogy én magam mit szeretnék. Ezzel szemben a „te üzenet”, csupán az elképzelésemet fejezi ki arról, hogy te hogy érzed magad, hogy neked milyen gondolataid vannak/lehetnek a témával kapcsolatban illetve, hogy te mit szeretnél. De a „te üzenet” valójában nem rólad szól, hanem arról, hogy én hogyan képzellek el téged, mit képzelek rólad, és ez bizony sokszor nem egyezik meg azzal képpel, ami a számodra valóságos. Sok szócsatának, veszekedésnek és félreértésnek ad alapot, ha arról beszélünk, hogy: szerintem te ilyen, vagy olyan vagy; ezt, vagy azt gondolod. Nagyon szeretünk a másikról beszélni, ujjal mutogatni egymásra, a másikat hibáztatni, mert más szemében sokkal könnyebb észrevenni a szálkát, és néha talán még megkönnyebbülést is érezhetünk, amikor jól beolvasunk valakinek, főként, ha úgy gondoljuk, hogy nekünk van igazunk. Bezzeg, amikor bennünket szapulnak, na ez már nem esik olyan jól. Ilyenkor hajlamosak vagyunk az áldozat szerepét magunkra ölteni, de az is lehet, hogy nem adjuk fel, és mindenáron győztesen akarunk kikerülni a csatából. A szomorú hír az, hogy ezekben a csatákban, játszmákban nincs győztes. Látszólag persze van, de valójában mindkét fél óriási veszteséggel zár a végén. Pusztán abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a probléma valódi oka rejtve marad mindkettejük számára. Ha például egy házaspár éveken át veszekszik minden apró-cseprő dolgon pl: Soha nem pakolsz el magad után!; Miért nem rakod vissza oda a dolgokat, ahonnan elvetted?; Ez a váza nem ide való!; Annak a pohárnak nem ott a helye!…stb., biztosak lehetünk abban, hogy nem az a probléma, hogy az egyik fél rossz helyre tette a vázát, vagy a poharat. Ha mondjuk én vagyok az, akinek nem tetszenek az előbb említett dolgok, akkor kettőt tehetek: 1. ugyanúgy élem tovább az életemet, szapulva a páromat, rázúdítva mindazt, amit szerintem rosszul csinál, miközben el is hiszem, hogy azért nem vagyok boldog, mert ő nem képes a vázát a helyére tenni, vagy 2. őszintén szembenézek önmagammal és bátran felfedezem a saját igényeimet, hogy ráláthassak végre arra, hogy mit akar mutatni nekem az a helyzet, amiben képes vagyok kiborulni attól, hogy a váza nincs helyén. Lássuk be őszintén, nevetséges lenne, ha a vázától függne a boldogságom. Tehát mi a valódi probléma? Mi zajlik bennem? Mit szeretnék valójában? Szeretném, ha a párom jobban odafigyelne rám és arra, ami nekem fontos. Szeretném, ha jobban törődne velem. Tulajdonképpen azért sértődök meg, vagy kezdek el veszekedni, hogy felhívjam magamra figyelmet. Igaz negatív figyelmet kapok, de ez is jobb a semminél. Mégsem leszek tőle boldog. Akkor mit tegyek? Valahogy a tudtára kellene adnom, hogy mit szeretnék. De hogy mondjam meg neki?… és pontosan ez az, amit meg kell tanulnunk. De mielőtt hozzálátnánk ahhoz, hogy megtanuljunk másképp kommunikálni, tisztában kell lennünk még valamivel.

Seneca azt mondja – „Bármit akarsz mondani, mielőtt másnak mondanád, előbb mondd magadnak!” Azért, mert a külső kapcsolataink minden esetben azt tükrözik, hogy milyen kapcsolatban vagyunk saját magunkkal. Ha azt veszem észre, hogy a másik ember nem figyel rám, akkor érdemes megvizsgálni az önmagammal való kapcsolatomat és megkeresni, hogy hol vagyok én ilyen saját magammal. Nem mindig szeretjük bevallani ennek az igazságát, mert sokkal egyszerűbb a másikra húzni a vizes lepedőt. Pedig a világ reflektivitása most sem tesz kivételt. Nincs olyan tükör, ami néha tükröz, máskor meg nem. Legfeljebb időnként zavaros a víz, ezért hisszük azt, hogy nincs tükörkép.

Az első legfontosabb lépés tehát, hogy felismerjem a probléma valódi okát, ott mélyen belül önmagamban, hiszen csak ezután jöhet a következő lépés, hogy pozitívan kifejezésre is juttassam.

Számomra a pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy nyitott vagyok önmagam és mások felé egyaránt és, hogy képes vagyok elfogadni azt, amin nem tudok változtatni. Pozitívan állok hozzá a saját életem történéseihez annál is inkább, mert tudom, hogy én teremtem mindazt, ami történik velem. A gondolataim rezgése, az érzelmeim rezgésszintje mind-mind hatással vannak arra, hogy milyen embereket vonzok be az életembe és, hogy milyen történéseknek leszek a szereplője. Természetesen a hozzáállásomat, vagyis azt, ahogy a szerepeimet játszom nagymértékben meghatározzák a gondolataim és az érzelmeim. Ezek pedig a tudatosságom szintjétől függenek. Minél tudatosabb vagyok, annál nagyobb rálátással bírok, annál jobban képes vagyok egy-egy helyzet mélyére, vagy az álarcok mögé látni, beleértve a saját álarcomat is.

Most is, mint mindig vissza kell, hogy kanyarodjak az önismeret fontosságához, hiszen a pozitív gondolkodás témájában is az az első lépés, hogy megismerjem a gondolataim minőségét. Amennyiben valaki alapvetően pesszimista, ha mindenben a rosszat, a tragédiát, vagy a gondot-bajt látja, és ennek nincs tudatában, akkor hiába kezd el pozitív mantrákat zengeni, nem fog semmi megváltozni. Hosszútávú változás csak akkor érhető el, ha a tudatosodás folyamata is zajlik, hiszen ez az ébredezés, majd a felébredés alapvető eleme. Tudattalanul maximum csak cseberből vederbe jutunk, és csalódni fogunk, akármilyen módszert is alkalmazzunk. Ha az ember meglátja a saját pesszimista gondolatait, és elfogadja azok jelenlétét, abban a pillanatban megadatik a lehetőség arra, hogy ezen a változtatni tudjon, ha akar. Kinyithatja az ajtót, és átmehet a napsütéses oldalra, vagy ott maradhat a jól megszokott ismert terepen.

Sokféle módszer segíthet abban, hogy megismerjük önmagunkat és megtanuljunk pozitívan gondolkodni, illetve erőszakmentesen kommunikálni. Ilyenek például: a jóga, az agykontroll, a neuro-lingisztikus programozás, az EMK (erőszakmentes kommunikáció) tréning, vagy az a módszer, amivel jómagam foglalkozom: a Gyógyító Ringatás (Holistic Pulsing), ami a félreértések elkerülése végett, nem egy ölelgetős, szeretjük egymást és jaj, de jó nekünk technika, hanem egy olyan hatékony egészségmegőrző, gyógyító és önfejlesztő módszer, mely egyfelől fizikai úton segít megismerni a testünk üzeneteit, másfelől megtanít annak kifejezésre juttatására, ami bennünk rejlik. Gyógyítja az önmagunkkal való kapcsolatunkat, ezáltal gyógyító hatással van a külső kapcsolatainkra is, összességében pedig segítségül szolgál ahhoz, hogy képesek legyünk megteremteni a harmóniát és az EGÉSZ-séget úgy önmagunkban, mint magunk körül.

A pozitív gondolkodás és az erőszakmentes kommunikáció óriási lehetőséget nyújtanak nekünk ahhoz, hogy az életünket olyanná formáljuk, amilyenné szeretnénk. Kilépve a régi, megszokott sémákból új világot teremthetünk magunknak, ha elég nyitottak és bátrak vagyunk. Amikor egy sötét szobából kimegyünk a ragyogó napsütésre, eleinte zavarhatja a szemünket az erőteljes fény, lehet, hogy alig látunk, meglehetősen furcsa érzések emelkedhetnek ilyenkor elő, de amint hozzászokott a szemünk az új helyzethez máris körvonalazódik egy csodaszép fényárban úszó világ. A pozitív gondolkodás és az erőszakmentes kommunikáció ugyanilyen fényt hoz az életünkbe, ha úgy döntünk, hogy eleget ültünk már bent a sötétben.