Külsőségek = boldogság és nagyság (?)

Először a mesét nézd meg!

Hopszahopp – Video megnyitása!

Neked mennyire fontosak a külsőségek? A reklámok és a magazinok sokszor azt sugallják, hogy nagyon fontos az ember alakja, haja, öltözéke, nem mindegy, hogy milyen autóval jár, illetve számít mindaz, amit birtokolhat (pénzzel megvásárolhat). A világ másképp bánik azzal, aki jól néz ki, de legalábbis más szemmel néznek rá. Mi húsz évvel ezelőtt megtapasztaltuk, hogy milyen érzés az, amikor egy jól menő, gazdag környéken lévő üzletben kiveszik az árut az ember kezéből és odaállnak mellé, lesve minden mozdulatát, nem kimondva, de egyértelműen éreztetve, hogy jobb lenne, ha távozna az üzletből. A jó hír, hogy ez nem Magyarországon történt, a rossz, hogy egyáltalán megtörtént. Pedig se nem voltunk szakadtak, se nem voltunk piszkosak, csupán sportos turistaként nézelődtünk egy bevásárló utcában. Még pénzünk is volt, de nem nézték ki belőlünk. Sajnos manapság is érezhető, hogy mennyi előítélet van az emberekben, hogy milyen gyorsan alkotnak valakiről véleményt anélkül, hogy bármit is tudnának róla.
Te vajon hogyan állsz hozzá ehhez a kérdéshez? Kritikus szemmel tekintesz a világ különböző külsőségeire, vagy elfogadóan?

Nézzük meg a másik oldalról: van, aki csak akkor érzi magát valakinek, ha van egy jó autója (ez már régóta státusz szimbólum), ha pl. teniszezik, vagy síelni jár (nem biztos, hogy a sport öröméért teszi, hanem mert így élnek a nagyok), és még sorolhatnánk. Ha azonban beüt a krach, és nem tud többé teniszezni járni sőt, még az autójától is meg kell válnia, akkor hirtelen úgy érzi, hogy ő maga ezek nélkül a dolgok nélkül mit sem ér. A külsőleg magára aggatott dolgok nagyon szorosan tapadnak az énképéhez, nélkülük összezsugorodik, szinte meztelennek, és boldogtalannak érzi magát.
Miért kötődik az ember boldogsága az anyagi jóléthez? Miért gondoljuk azt, és mondunk ki olyasmiket, hogy: akkor leszek boldog, ha lesz egy új autóm, ha nagyobb lakást tudok majd venni, ha találok egy jövedelmezőbb munkahelyet, stb.? Miért befolyásolják ezek a dolgok az érzelmeinket? Miért hisszük el, hogy a nagyságunk és a boldogságunk a külsőségektől függ?
Egy apró pici szobában is lehet meleg, szeretetteljes otthon varázsolni, nem kell ahhoz kétszintes ház. Mi több, egy kétszintes házban is lehet az életet pokollá alakítani.

Mások, nem is kevesen úgy gondolják, hogy ahhoz, hogy magabiztosak és boldogok legyenek, plasztikai sebészre van szükségük. Képesek veszélyeztetni az egészségüket csak azért, mert úgy érzik, hogy nem felelnek meg a világ által megalkotott normáknak. A legextrémebb műtét, amiről valaha hallottam a – bocsánat a kifejezésért, de ennek ez a neve – vagina plasztika. Ez is azt mutatja, hogy az ember mennyire nem tudja elfogadni magát úgy, ahogy van. Rettenetes módon eltorzult a világunk – természetesen nem tőlünk függetlenül, még akkor sem, ha most úgy érzed, hogy neked ehhez semmi közöd. Egy világban élünk, s ezt a világot mi alakítottuk ilyenné. Felelősek vagyunk érte, annyira, amennyire önmagunkért. Csak játssz el a gondolattal, hogy hogyan folytatódott volna a történet, ha a bárány szégyenkezve elbújt volna a többiek elől, és nem fogadta volna el a segítséget, hanem tovább sajnálta volna magát!

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a nagyságunk és a boldogságunk attól függ, hogy mennyire ismerjük valódi lényünket, vagyis azt, akik valójában vagyunk, ott belül, mindenféle külső csecsebecse és díszítés nélkül. Rájövünk-e arra, hogy nem az autó és nem a pénz tesz naggyá? Képesek vagyunk-e érzékelni, hogy ezek csak az illúzióvilágunk építgetésére szolgálnak? Hosszútávon a külsőségek, ahogy ez már többször beigazolódott, nem tudnak sem boldoggá, sem naggyá tenni. A nagyság bennünk rejlik, gondolj Mahatma Gandhira vagy Hamvas Bélára! A boldogság kulcsát sem érdemes kívül keresni.

egy válasz “Külsőségek = boldogság és nagyság (?)”