Posts Tagged ‘Testünk üzenetei’
november 11th, 2010 | 
szerzõ: Holistic Pulsing
Azt vettem észre, hogy sokan félreértik, és téves gondolatokat táplálnak a ringató kezeléssel kapcsolatosan, ezért szeretném újra összefoglalni és egy kicsit más megközelítésből bemutatni, hogy mi is ez valójában.
A Holistic Pulsing egy több lépéses módszer, mely az egyszerű relaxációtól egy mély belső utazáson keresztül elvezethet egészen a belső középpontodig, ha Te is úgy akarod.
1. lépés: Relaxáció
A testünk a nap 24 órájában, sokszor még alvás közben is, megfeszült állapotban van. Kisgyermekként még rendkívül lazák, rugalmasak, hajlékonyak voltunk, de a felnövekedés során egyre jobban megkeményedtünk. Ennek jelei jól érzékelhető módon ott vannak az izmaikban és az ízületeinkben. Annyira megszokták már az izmaink, hogy feszült állapotban legyenek, hogy most már ez a természetes számukra. Ahhoz, hogy el tudjunk indulni a gyógyulás ösvényén az izmoknak újra meg kell tanulniuk elengedni magukat. A ringató kezelés első lépésként ebben segít. A ringó mozgás megnyugtatja a testet és a lelket, s az izmok, ízületek bátran ellazulhatnak, mert felfedezik, hogy nem kell semmitől félniük, itt most biztonságban vannak. Az idegrendszer számára is jólesik ez az állapot, s a hosszú évek feszültségei után most elengedi magát és kiold. Egyetlen kezelés csak arra elegendő, hogy megéreztessük a testünkkel, hogy így is lehet működni. Ahhoz azonban, hogy ez a laza állapot a lényegünkké váljon, kezeléssorozatra van szükség, mert az idegrendszernek is meg kell szoknia és meg kell tanulnia ezt a másfajta működést.
kategória: Holistic Pulsing, Pozitív gondolkodás, Testünk üzenetei | 
címke: Holistic Pulsing, Pozitív gondolkodás, Testünk üzenetei | 
nincs hozzászólás »
Testünk üzenetei
XII. rész
A lábak
A lábak dolga, hogy az életben előre vigyenek, amit, ha van rá lehetőségük és képességük, meg is tesznek. Olykor gyorsan, máskor lassan haladunk előre, van úgy, hogy szaladunk, vagy eszeveszetten rohanunk, de előfordul, hogy lelassítunk és szép nyugodtan baktatunk tovább. Néha megállunk, talán körül is nézünk, majd újra nekiindulunk, hiszen oly sok minden vár ránk az életünk során. Egyes helyzetek, emberek, gondolatok vagy érzések hatására megtorpanunk, talán félelmünk által vezérelve visszafordulunk, de az is lehet, hogyha nem akarunk találkozni valamivel, vagy valakivel, akkor egyszerűen kikerüljük, elmegyünk mellette, vagy úgy teszünk, mintha nem létezne. Nap, mint nap munkába járunk, kikapcsolódásképpen pedig kimozdulunk, elhagyjuk a városi forgatagot, kocogunk, futunk, gyalogolunk, vagy nagyokat sétálunk, miközben szabadon áramolhat tüdőnkbe a friss levegő, amitől feltöltődünk és a mozgás adta örömérzéssel a szívünkbe térhetünk vissza a mindennapokba, hogy folytassuk utunkat reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig, és így tovább.
Testünk üzenetei
XI. rész
A hát
„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.” (zen bölcsesség)
Ilyen egyszerű lenne? Azt hiszem igen, ha nem lennénk tele a jövőtől való félelemmel, ha nem azon törnénk a fejünket, hogy mi fog történni, ha így vagy úgy teszünk, ha ezt vagy azt mondjuk, hanem nemes egyszerűséggel és bizalommal fogadnánk mindazt, ami jön. És ugyanilyen egyszerűen útjára tudnánk bocsátani azt, amivel már nincs dolgunk.
A jelenünk olyan, amilyenné megteremtettük azt a múltban. Tegyük fel a kérdést: Jól érzem magam MOST? Igen? Nem? Ha nem, akkor mi a baj? Hogyan éltem eddig? Hogyan gondolkodtam? Mit tettem? Hogy viselkedtem? Mit adtam magamnak és másoknak? Mit teremtettem meg magam körül, ami miatt MOST így érzem magam? Súlyos teherként nehezedhet ránk a múltunk. Mindannyian átmentünk nem egy nem kettő megpróbáltatáson, de azoknak vége van. Mégis miért olyan nehéz elengedni? Miért nehéz magunk mögött hagyni? Miért nézünk folyton vissza? Miért játszuk le újra meg újra, hogy mi történt, hogy történt, ki mit mondott? Miért hibáztatjuk magunkat vagy a többieket? Miért éljük át újra meg újra ugyanazokat az érzelmeket, érzéseket, amikor elmesélünk egy történetet, legyen az akármilyen régi esemény? Miért akarjuk újra és újra elmesélni, kiszínezni, átélni….sokszor szinte élvezettel tesszük ezt, attól függetlenül, hogy a történetünk kellemes vagy kellemetlen. Miért válunk a múlt rabjaivá? Miért szenvedünk attól a tehertől, amit a hátunkra vettünk a múltunk kapcsán? Hiszen ami elmúlt az elmúlt. Azon már nem lehet változtatni. Teljesen mindegy, hogy hányszor pörgetjük végig az eseményeket a gondolatainkban, vagy hogy milyen megoldásokat találunk utólag arra nézve, hogy hogyan kellett volna cselekednünk, mit kellett volna mondanunk. Már nem tudunk változtatni rajta. Mégis roskadozunk a teher alatt, és azon csodálkozunk, hogy fáj a hátunk. Mi több, sokszor nemcsak a magunk terhét cipeljük, hanem másokét is magunkra vesszük, mintha nem lenne elég a sajátunk.
Testünk üzenetei
X. rész
A has
„Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb utóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.” (Buddhista tanmese)
Testünk üzenetei
IX. rész
A mellkas
A mellkas a függőleges tengelyen a test középpontjában, vagyis Ég és Föld között helyezkedik el. Itt találkoznak azok az energiák, melyek „föntről”, s „lentről” érkeznek. Itt hangolódik össze a két világ, s innen erednek útjukra a szíven keresztül a rezgések, melyek betöltik világunk szemmel látható és nem látható részeit is.
Testünk e területének nagyon sok aspektusa van. Ilyen például az élet fenntartása, a lélegzés, a tüdő, mely nem csupán egy mechanikus gépezet, hanem a légzés milyenségén keresztül az élet sebességét és mélységét is mutatja. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy hogyan lélegzünk.
Testünk üzenetei
VIII. rész
A kar és a kéz
Mielőtt belekezdünk, kérlek kedves Olvasó, vess egy pillantást az alábbi fotókra és figyeld meg, hogy mennyi mindent fejezhet ki egy olyan egyszerű dolog, mint például az ölelés. Figyeld meg, hogy benned milyen érzéseket, vagy emlékeket hoznak felszínre ezek a képek, milyen üzenettel bírnak:
Testünk üzenetei
VII. rész
A vállak
Első lépésként egy kis vizsgálódásra hívlak kedves Olvasó. Szeretném, ha megismerkednél a saját vállaiddal. Ha Te is szeretnéd, akkor szánj most magadra néhány percet, dőlj hátra kényelmesen a székeden, és vess egy pillantást a figyelmeddel a vállaidra. Figyeld meg, hogy hogyan tartod őket: egyenesen? kissé felhúzott állapotban? lazán leengedve? előre görbítve?; vedd észre, hogy van-e bennük feszültség, feszesség, merevség, keménység vagy puhaság, lágyság; érzel-e valamilyen kellemetlenséget a vállaidban, vagy esetleg fájdalmat; ha igen határold be, hogy pontosan hol érzed;
Figyeld meg, hogy van-e benned ellenállás ezzel a fájdalommal szemben, meg akarsz-e tőle szabadulni, vagy képes vagy arra, hogy elfogadd és megfigyeld….lehet, hogy furcsa lesz, amit most mondok, de kérdezd meg a vállaidtól, hogy hogyan érzik magukat…mit mondanának, ha tudnának beszélni…figyeld és hallgasd…bízz magadban, bízz a testedben…a tested megsúgja a válaszokat, te pedig, ha gyakorolod ezt az újfajta figyelmet, akkor egyre jobban képessé válsz arra, hogy megértsd őket…
Most figyeld meg és próbáld érzékelni, hogy milyen a vállaid hőmérséklete, érzel-e valahol melegebb, hűvösebb vagy kimondottan hideg területet;
Lazíts a vállaidon egy picit…sikerült? Ha úgy érzed, hogy még mindig van bennük feszültség, akkor irányítsd a figyelmedet a feszes terület(ek)re és hagyd, hogy szinte elolvadjon a figyelmed alatt…érezd, ahogy egyre lazul, ahogy egyre megkönnyebbül…most ebben az állapotban hogyan érzik magukat a vállaid? Hasonlítsd össze a feszes és az ellazult állapotot… melyik jobb, melyik kellemesebb a számukra?
Testünk üzenetei
VI. rész
A nyak és a torok
Kellemesen hűvös hajnal volt, Ádám mégsem tudott aludni. Egyre csak az járt az eszében, hogy mit kellene tennie annak érdekében, hogy Lindával való házassága nehogy véget érjen. Nagyon szerette a lányt, de úgy érezte, hogy elege van, nem bírja tovább. Jó néhány éve éltek együtt, jóban-rosszban, ahogy annak idején megfogadták, de valami valahol elveszett, elromlott. Minden olyan más lett, de nem tudta, hogy miért. Valahol mélyen érezte, hogy beszélniük kellene erről, mert ha nem változtatnak, akkor könnyen lehet, hogy külön úton folytatják az életüket, de tele volt félelemmel, amit még magának sem vallott be.
Ezen a reggelen Linda sem volt éppen felhőtlen hangulatban. Ő is érezte, hogy van valami a levegőben, hogy a férjével való kapcsolata zsákutcába ért, hogy szóvá kellene tennie az érzéseit, el kellene mondania Ádámnak, hogy milyen boldogtalan, mert úgy érzi, hogy férje nem hallja meg őt, nem érti meg és mostanában egyáltalán nem figyel oda rá, pedig ő már többször megemlítette, hogy nem jó, ahogy élnek. Bár mindenük megvan, mégis valami hiányzik. Szerette volna, ha ezt a valamit Ádámmal együtt találják meg. Nagyon szerette a férjét, és meg volt rémülve attól a gondolattól, hogy talán el is válhatnak, ha nem jutnak dűlőre egymással.
kategória: Betegségek, Párkapcsolat, Testünk üzenetei |
címke: A nyak, A torok, Betegségek, Párkapcsolat, Testünk üzenetei |
nincs hozzászólás »
Testünk üzenetei
V. rész
A fej
Amint azt már korábbi írásaimban említettem a testünk folyamatosan „beszél” hozzánk, továbbítja lelkünk üzeneteit, és megmutat mindent, amire érdemes (lenne) odafigyelnünk. Vegyünk egy egyszerű, hétköznapi esetet, mondjuk a fejfájást. Van, akinek időnként fordul elő az életében, de van olyan is, akinek rendszeresen jelentkezik. Általában nem túl kellemes az élmény, ezért szeretnénk hamar megszabadulni tőle. A legegyszerűbb megoldás tehát, ha bekapunk egy fájdalomcsillapítót, esetleg lepihenünk, ha van rá lehetőség és hopp, egyszercsak észrevesszük, hogy elmúlt a fájdalom. És valóban, a fájdalom elmúlt, de semmi egyéb nem történt. Az a blokk, ami a fejfájást előidézte, akár érzelmi, akár gondolati, akár már fizikai jellegű, ott maradt. Egy következő adandó alkalommal pedig újra ránk tör majd a fájdalom, mert nem szántunk időt arra, hogy megértsük az üzenetét. A saját testem üzenetét ki érthetné jobban, mint én magam. Hiszen én éltem meg a múlt minden pillanatát, én tudom, hogy mi mindenen mentem keresztül, milyen érzelmek, milyen gondolatok bonyolítják az életemet, csak meg kell tanulnom ráhangolódni önmagamra és meghallani az üzenetek lényegét. Sokan értünk ahhoz, hogy mások életében meglássuk azokat a dolgokat, amin változtatni kellene, hogy mások tulajdonságait kritikus szemmel vizsgáljuk és esetleg tudtára is adjuk, hogy ha nem ilyen lennél, hanem olyan, ha nem így tennél, hanem úgy, akkor milyen jó lenne. A képesség tehát megvan bennünk, csak az irány, na azon kell változtatnunk. Ezentúl nem mások életét fogjuk megoldani és nem mások tulajdonságait, szokásait akarjuk majd megváltoztatni, hanem a saját életünkre és saját magunkra fókuszálunk. Micsoda megkönnyebbülés! Gondoljuk csak végig! Nem kell olyasmivel foglalkoznunk, ami nem a mi dolgunk. Egy teherrel kevesebb!
kategória: Betegségek, Holistic Pulsing, Testünk üzenetei |
címke: Betegségek, Fej, Holistic Pulsing, Testünk üzenetei |
nincs hozzászólás »
Testünk üzenetei
IV. rész
A blokkok kialakulása – …és a vonatunk megy tovább
Életünkben az első nagy változás tehát az, amikor a magzati lét már nem folytatható tovább és megszületünk. Az addig megszokott biztonságos környezetből egy teljesen új, számunkra idegen környezetbe kerülünk, ahol más feltételek uralkodnak, más szabályok szerint zajlik az élet. Mi ezekről semmit nem tudtunk, senki nem mondta, hogy mit kell tennünk, hogyan kell életben maradnunk ezen körülmények között. Mindannyian másként éltük meg magát a születést és a változáshoz való alkalmazkodást, mégis gondoljuk csak végig, mi minden zajlódhatott le ekkor, milyen érzelmek törhettek felszínre bennünk. Megjelenhetett a félelem, a tehetetlenség, a kétségbeesés, a csalódottság, az elhagyatottság….stb. Erőteljes érzelmek, melyek az adott eseményhez kapcsolódóan eltárolódtak a sejtjeinkben. Van azonban még egy fontos kérdés életünk első óriási változásával kapcsolatban, mégpedig az, hogy hogyan éltük meg. Menekülés, szabadulás vagy csak egyszerűen kilökődés volt abból az állapotból, ami gyakorlatilag az egyetlen megtapasztalásként létezett a számunkra? Mindaz, amit és ahogy ekkor átéltünk nagymértékben hatást gyakorol a sejtemlékezet révén életünk további szakaszaira, élethelyzeteink megélésére, döntéseink meghozására. Habár az út elején járunk, a hátizsákunk már nem üres.
