Testünk üzenetei
VII. rész
A vállak

Első lépésként egy kis vizsgálódásra hívlak kedves Olvasó. Szeretném, ha megismerkednél a saját vállaiddal. Ha Te is szeretnéd, akkor szánj most magadra néhány percet, dőlj hátra kényelmesen a székeden, és vess egy pillantást a figyelmeddel a vállaidra. Figyeld meg, hogy hogyan tartod őket: egyenesen? kissé felhúzott állapotban? lazán leengedve? előre görbítve?; vedd észre, hogy van-e bennük feszültség, feszesség, merevség, keménység vagy puhaság, lágyság; érzel-e valamilyen kellemetlenséget a vállaidban, vagy esetleg fájdalmat; ha igen határold be, hogy pontosan hol érzed;
Figyeld meg, hogy van-e benned ellenállás ezzel a fájdalommal szemben, meg akarsz-e tőle szabadulni, vagy képes vagy arra, hogy elfogadd és megfigyeld….lehet, hogy furcsa lesz, amit most mondok, de kérdezd meg a vállaidtól, hogy hogyan érzik magukat…mit mondanának, ha tudnának beszélni…figyeld és hallgasd…bízz magadban, bízz a testedben…a tested megsúgja a válaszokat, te pedig, ha gyakorolod ezt az újfajta figyelmet, akkor egyre jobban képessé válsz arra, hogy megértsd őket…
Most figyeld meg és próbáld érzékelni, hogy milyen a vállaid hőmérséklete, érzel-e valahol melegebb, hűvösebb vagy kimondottan hideg területet;
Lazíts a vállaidon egy picit…sikerült? Ha úgy érzed, hogy még mindig van bennük feszültség, akkor irányítsd a figyelmedet a feszes terület(ek)re és hagyd, hogy szinte elolvadjon a figyelmed alatt…érezd, ahogy egyre lazul, ahogy egyre megkönnyebbül…most ebben az állapotban hogyan érzik magukat a vállaid? Hasonlítsd össze a feszes és az ellazult állapotot… melyik jobb, melyik kellemesebb a számukra?

Most figyeld meg és próbáld érzékelni, hogy milyen a vállaid hőmérséklete, érzel-e valahol melegebb, hűvösebb vagy kimondottan hideg területet;
Lazíts a vállaidon egy picit…sikerült? Ha úgy érzed, hogy még mindig van bennük feszültség, akkor irányítsd a figyelmedet a feszes terület(ek)re és hagyd, hogy szinte elolvadjon a figyelmed alatt…érezd, ahogy egyre lazul, ahogy egyre megkönnyebbül…most ebben az állapotban hogyan érzik magukat a vállaid? Hasonlítsd össze a feszes és az ellazult állapotot… melyik jobb, melyik kellemesebb a számukra?
Most, miután megtapasztaltad a feszes és az ellazult állapot közötti különbséget már eldöntheted, hogy odafigyelsz-e arra, hogy hogyan tartod a vállaidat. Eldöntheted, hogy észreveszed-e az ellazulásra való igényüket, vagy hagyod, hogy továbbra is megfeszült állapotban cipeljék a terheket. Vállaink a teherviselés nagy mesterei, a felelősség hordozói. Sok mindent rájuk pakolhatunk, rengeteg dolgot elbírnak, legalábbis egy darabig. De idővel a legkülönfélébb tünetek segítségével úgyis jelezni fognak, ám hogy együttműködünk-e vagy sem az rajtunk áll. Ahhoz, hogy az izmainkat el tudjuk lazítani nem kell feltétlenül egy csendes, nyugodt szobában egyedül lennünk, és kényelmesen elhelyezkednünk. Persze kezdetben sokkal könnyebb így, de később akár autóvezetés, vagy takarítás közben is szinte automatikusan engedhetünk az izmainkban lévő feszültségen, ha szokásunkká válik az előbb említett figyelem.
A félreértések elkerülése végett tisztáznunk kell, hogy az ellazulás itt most nem a rongybaba állapotot jelenti, hiszen egy alap izomtónusra természetesen szükségünk van. De, ahogy az előbb már említettem lehet valaki akkor is ellazult, ha például nyílegyenes háttal ül a földön lótuszülésben.

Ha hosszasan végzünk valamilyen ülőmunkát szinte elengedhetetlen, hogy ne keletkezzen feszültség a vállainkban, vagy egy idő után ne görnyedjen be a hátunk. Ez egy természetes folyamat még a legkényelmesebb széken is. Ha nem vesszük észre az izmaink fáradásának jeleit, akkor egyre görnyedtebben, egyre jobban feszülő vállakkal fogunk tovább dolgozni, míg meg nem jelenik a fájdalom, ami miatt már muszáj abbahagynunk, muszáj testhelyzetet váltanunk, átmozgatnunk magunkat. De, ha figyelünk a jelekre, és nem várunk ilyen sokáig, akkor megelőzhetjük a fájdalom kialakulását azzal, hogy megtanítjuk az izmainknak arra, hogy milyen az ellazult állapot, és ügyelünk, hogy egyre többször kerüljenek ilyen állapotba. Egy másik szempontból közelítve azt is érdekes lehet megfigyelni, hogy van-e köze a vállaink megfeszülésének, a hátunk begörbülésének ahhoz, amit éppen csinálunk, amivel éppen foglalkozunk. Miért kezdünk el ily módon bezárkózni, „összegömbölyödni”, mi az, aminek ellen akarunk állni, amit nem akarunk elfogadni? Milyen érzések járnak át e folyamat közben, hogyan érezzük tehát magunkat?
Legközelebb, amikor dolgozol, próbáld ki Te is a fent leírtakat, és időről, időre lazíts egy kicsit magadon, meg fogod látni, hogy mennyivel jobban fogod érezni magad.
Mi történik, ha nem figyelünk oda a jelekre? Ebben az esetben előbb utóbb ez a feszes állapot lesz az izmaink „alapállapota” és a lazaság, az áramlás, a mozgás (=élet) helyett a feszesség, a merevség, a mozdulatlanság (=halál) uralkodnak majd a testünkben. Ebben az állapotban pedig minden probléma, minden nehézség, minden felelősség az idő múlásával sokkal nehezebbé válik, legalábbis mi magunk sokkal nehezebbnek érezzük őket…és máris létrejön egy ördögi kör, melyben fokozatosan erősödő fizikai tünetekkel számolhatunk, és amiben ismét vacakul érezhetjük magunkat. Amennyiben ehhez még hozzátársul az áldozati hozzáállás, akkor nincs menekvés a szenvedés és a további fájdalmak elől. Természetesen nem csak a rossz tartás vagy az ülőmunka okoz hosszútávon problémákat, hanem az érzelmi és gondolati blokkok vagy a felelősségvállalás túlzásba vitele is, illetve lényegében minden olyasmi, amivel feleslegesen terheljük magunkat.
Amikor felvállaljuk a fájdalmunkat, és tudomásul vesszük a létezését, elfogadjuk és megtanuljuk megérteni az üzenetét, akkor rájövünk arra, hogy a fájdalom mögött ott rejtőzik az a boldogság, az az öröm, amitől valójában féltünk eddig. Szinte látom, ahogy furcsán nézel e sorokra és azt kérded: Hogyhogy? Félünk az örömtől? A boldogságtól? Hát nem az a leghőbb vágya minden embernek, hogy legalább egy kicsit boldog legyen?…..
De igen, és mégis. Félünk tőle. Talán azért, mert még nem vagyunk elég rugalmasak, és nem tudjuk elviselni az élet körforgását, az élet és a halál váltakozását, a múlandóságot. Mindent örökre akarunk. Ha érezted már a boldogság mámorát, vagy tiszta szívből képes voltál örülni valaminek, akkor azt is tudod, hogy ezek az érzések fizikai létünkben nem tartanak örökké. Elmúlnak. Ahogy az éjszakákat követik a nappalok, úgy a boldogság felemelő érzését is követi valami más, és az is lehet, hogy ez épp a szomorúság. De az élet pont ettől szép. A nehézségét az adja, ha az egyiket meg akarjuk élni, de a másikat nem, vagy ha elkezdünk ragaszkodni, foggal, körömmel meg akarjuk őrizni az örömteli pillanatot…ami persze lehetetlen. És ekkor már nem is tudunk igazán örülni, vagy igazán boldognak lenni, mert már arra gondolunk, hogy jaj, nem sokára elmúlik ez is…és ez a gondolat megöli a jelen pillanatot, legyen az akármilyen varázslatos, megható, vagy romantikus. Pedig, ha képesek vagyunk teljes lényünkkel megélni a jelen pillanatot, és nem kóborolunk az elménk birodalmában a jövőn aggódva vagy a múltat siratva, csakis ekkor fogunk őszintén, tiszta szívből örülni, és csakis ekkor érezhetjük minden porcikánkban a boldogság valódi ízét. A vállaink azért jeleznek folyton folyvást, mert ők maguk valójában arra valók, hogy örömöt hordozzanak nem pedig a félelem terheit. Merjünk hát örülni, boldognak lenni, ne féljünk az élettől.

Kedves Olvasó! Szeretnék most megosztani Veled egy számomra gyönyörű látványt. Benne van minden, a napsütés, a zivatar, a magány, a barátság, a szomorúság, az öröm és a megnyugvás, az egész maga a múlandóság…mégis olyannyira vonzó, hogy élvezet átélni minden pillanatát. Miközben néztem, a következő jutott eszembe: ahogy a homokszemek peregnek az asztalon, s ahogy változik a kép a művész keze alatt, úgy változik az élet is egyik pillanatról a másikra. A pillanat pedig egyszerűen olyan, amilyen. Talán mély üzeneteket hordoz, és meg is marad bennünk, de hogy mosolyt csal az arcodra vagy könnycseppet a szemedbe az már azon múlik, hogy Te magad milyennek látod azt, amit látsz, vagy hogyan éled meg azt, ami történik Veled.