Testünk üzenetei
IX. rész
A mellkas

A mellkas a függőleges tengelyen a test középpontjában, vagyis Ég és Föld között helyezkedik el. Itt találkoznak azok az energiák, melyek „föntről”, s „lentről” érkeznek. Itt hangolódik össze a két világ, s innen erednek útjukra a szíven keresztül a rezgések, melyek betöltik világunk szemmel látható és nem látható részeit is.
Testünk e területének nagyon sok aspektusa van. Ilyen például az élet fenntartása, a lélegzés, a tüdő, mely nem csupán egy mechanikus gépezet, hanem a légzés milyenségén keresztül az élet sebességét és mélységét is mutatja. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy hogyan lélegzünk.

Ha most elcsendesedünk egy pillanatra, és befelé figyelünk, nagyon sok mindent megtudhatunk a légzésünkről és ezáltal önmagunkról. Sokan például elkezdenek sóhajtozni, amikor a figyelmüket a légzésükre irányítják és nem veszik észre, hogy valójában nem a spontán légzésüket figyelik, hanem a saját maguk által kreált sóhajtozást. Figyeld meg, hogy veled is ez történik-e. Ha igen, akkor a légzésre irányított figyelmed fenntartásával együtt hagyd, hogy szép lassan megnyugodjon és visszatérjen a maga spontaneitásába, hiszen most nem az a cél, hogy a direkt módon megváltoztatott légzést figyeld meg, hanem azt szeretném, ha szemtanúja lehetnél annak, hogy valójában hogyan lélegzel. Csak hagyd a légzésedet megtörténni úgy, ahogy mindig is teszed, amikor oda sem figyelsz rá. Ez fog segítségül szolgálni. Így értékes információkat kaphatsz például arról, hogy mennyire szapora a légzésed, hogy gyorsan, vagy lassan lélegzel-e. Megfigyelheted azt is, hogy mennyire elmélyült a légzésed. Vajon a mellkasodba lélegzel vagy a hasadba. Átlélegzed-e az egész testedet vagy csak a felszínen pihegsz. Ha jobban odafigyelsz azt is megtudhatod, hogy kiegyensúlyozott-e a légzésed, hogy egyforma hosszú-e a belégzés és a kilégzés, vagy például, hogy van e közöttük kisebb nagyobb szünet, tehát szakaszos, vagy folyamatos-e ez a benned zajló folyamat. Ha még ennél is kifinomultabb az érzékelésed, akkor érezheted az orrnyílásoknál ki és beáramló levegőt, annak hőmérsékletét és talán még azt is, hogy az orrnyílások melyik részén áramlik be illetve ki, vagy esetleg melyik orrnyílásod nyitottabb vagy zártabb, mint a másik.
Rengeteg információt szerezhetsz egy ilyen egyszerű, néhány perces gyakorlat kapcsán. Ha meg tudod fogalmazni magadnak mindazt, amit a légzésfigyelés során tapasztalsz, akkor helyettesítsd a légzés szót egy másik szóval valahogy így: a légzésem nem elég mély, inkább felszínes = az életem nem elég mély, inkább felszínes; vagy gyorsan lélegezem = gyorsan élek; vagy érzem, ahogy a légzés átjárja az egész testemet = érzem, ahogy az élet átjárja az egész testemet; vagy kiegyensúlyozottan lélegzem = kiegyensúlyozottan élek…stb.
A kilégzés és a belégzés hossza a befogadásról–kinyilatkoztatásról illetve az adok–kapok arányairól ad jelzéseket. Ha olyasmit tapasztalunk, amin szeretnénk változtatni, akkor fordítsunk nagyobb figyelmet a légzésünk tudatosítására, hiszen ez önmagában is hozzájárul a változások megindulásához. Napi szinten, akár többször is fordíthatunk időt arra, hogy egy néhány perces gyakorlat során megfigyeljük a pillanatnyi légzésünket, és ha változtatnivalót észlelünk, akkor változtassunk rajta. Képesek vagyunk arra, hogy kiegyensúlyozzuk, harmonizáljuk a légzésünket legalább egy rövid időre, és ezzel megteremtsük magunkban a belső béke és a nyugalom állapotát.

A légzésünk felerősítése révén képesek vagyunk felerősíteni az érzelmeinket, melynek kapcsán máris elérkezünk egy másik lényeges aspektushoz, a szív és az érzelmek kérdésköréhez.

A szív a szeretet és a biztonság középpontja. Szoros kapcsolatban áll a vérrel, ami a testben szabadon áramló örömöt jelképezi. Ha probléma adódik ezen a területen és blokkok alakulnak ki, a szív megkeményedik, és az öröm helyét átveszi az örömtelenség, a szomorúság és a bánat.
Az életünk során nagyon sok változással kell szembenéznünk. Mindegy, hogy konkrétan mi is az a változás, a lényeg, hogy ami ez után következik az már más, mint a régi, megszokott életünk. Akár örömöt és boldogságot hoz, akár bánatot és szomorúságot mindenképpen meg kell tanulnunk valami újat, ami az új helyzettel együtt jár. Ha nem tudunk együtt áramlani az élet változásaival, ha nem tudunk kellőképpen rugalmasak lenni, akkor megrekedünk. Megreked a gondolkodásunk, az érzésvilágunk és a bennünk áramló energia. Ugyanazok szerint a sémák szerint próbáljuk élni az életünket, ellenállunk a változásnak, vagyis magának az életnek, mert így sokkal biztonságosabbnak tűnik minden, még akkor is, ha ez adott esetben kifejezetten rossz a számunkra. Így aztán nem akarjuk és nem is tudjuk megélni azokat az érzelmeket, amik felmerülnek bennünk, ehelyett inkább elnyomjuk őket, sőt még intellektuális magyarázatokkal alá is támasztjuk, mert saját magunkkal is el kell hitetnünk, hogy igazunk van. Pedig jól tudjuk, hogy a meg nem élt, elnyomott érzelmek által keletkezett energetikai blokkok fizikai tüneteket fognak produkálni, s ha ezek hatására sem lépjük meg a szükséges lépéseket, akkor megbetegszünk. Van, aki ekkor döbben rá arra, hogy mennyi félelem, mennyi szomorúság, mennyi harag gyűlt össze benne, vagy hogy mennyire képtelen kimutatni a szeretetét mások felé. Van, aki csak ad, ad és ad, de képtelen elfogadni, képtelen arra, hogy kapjon. Egy betegség során azonban rádöbbenhet erre, s az is megeshet, hogy megtanulja az elfogadás művészetét. Ilyenkor egy kicsit mindig kinyílik a világ, hiszen olyan részei tárulnak fel az ember külső és belső világának, amelyek eddig zárt ajtók mögött vártak rá. Ilyenkor más aspektusból tekintünk rá a körülöttünk élőkre és saját magunkra is. Sok minden megváltozik, és lehet, hogy a kényszer visz rá arra, hogy ezt elfogadjuk, de mindenképpen rengeteget tanulunk belőle.

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.” (Antoine de Saint Exupéry) Épp ezért, ha az ész és a szív ellentmond egymásnak, akkor hallgass a szívedre. Igen ám, de hallod-e a szíved halk szavát. A szív sosem kiabál, sosem hangoskodik, sosem magyaráz. Ő az, aki a lelked legmélyéről érkező szeretetteljes üzeneteket súgja meg neked. A kérdés csupán az, hogy hallod-e. Ha túl nagy a zaj az elmédben, ha túl sok gondolat cikázik ide-oda a fejedben, ha túl erős érzelmek uralják a testedet, akkor a szív szava nem ér el hozzád, mert ő olyan, mint a puha, lágy szellő, mely meglibbenti ugyan egy távoli fa apró leveleit, de te mégsem érzed az arcodon. Pedig ott van, jelen van. Sosem hagy egyedül. A kulcs azonban a te kezedben van és egyedül tőled függ, hogy mikor kezded el használni. Tőled függ, hogy mennyire akarod megérezni azt, ami lényed belső világából érkezik. Ha bele tudsz merülni önmagadba, mint egy hatalmas óceánba, akkor teljesen mindegy, hogy a víz felszínén mekkora a vihar, milyen óriási hullámokat kavarnak az aktuális érzelmeid, érzékelni fogod, hogy a mélyben csend van, béke és nyugalom honol, ami végső soron hatással lesz a felszíni állapotokra is. Az igazán értékes információk az életeddel kapcsolatosan ebből a mélységes nyugalomból érkeznek, s mivel szeretetből táplálkoznak a szíveden keresztül találnak utat hozzád. A titok az, hogy nincs titok. Minden elérhető, akár ebben a pillanatban, itt és most. Ha lehorgonyzod magad lényed középpontjába, és innen meríted az erőt, akkor képes leszel arra, hogy megéld az életed pillanatait olyannak, amilyenek, s akkor rájössz majd arra is, hogy minden érted van. Még a látszólag rossz dolgok is téged, s a fejlődésedet szolgálják.
„Az élet mindennap számos lehetőséget kínál, hogy megnyissuk szívünket, csak észre kell vennünk ezeket”
(Dalai Láma)